2013. november hónap bejegyzései

Csak a szokásos, de ebből elég is erre a szezonra

Rögtön az elején megjegyzem, nem láttam a Sampdoria elleni meccset. Látatlanban viszont ezt is berakom a sorba. Mert a többi idegenbeliről nagyjából még vannak emlékeim (olyan sok dologra nem is lehet emlékezni), és mivel azok sem rózsaszínek, ezt az egészet valami realitássá olvadt összeomlásként értékelem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Átvertek minket

Az alábbi poszt szeptember negyedikén jelent meg, azaz majdnem 3 hónapja, de minden egyes szava ma sokkal jobban üt, mint leírásuk napján. Kevés örömmel tölt el, hogy jósnak bizonyultam.

Átverték Petkovicot, mert hiába Lotito és Tare baszta el, a hátát neki kell tartania, és ha úgy adódik, a balhét is neki kell elvinnie. 2014 nyarán jár le a szerződése, és 50 éves múlt, az egyik legjobb edzői korban van. Biztosak vagyunk abban, hogy neki hiányozna, ha egy focihoz kevéssé értő, de mindenbe beledumáló klubelnök és egy totálisan amatőr sportigazgató nem ülne a nyakán? Nem merült már fel talán benne, hogy mi lenne, ha egy olyan helyen dolgoznék, ahol nem csak azért kérdeznek meg egy átigazolási időszak kezdetén, mert úgy illik, hanem mert tényleg kíváncsiak a véleményemre, és annak egy jelentős részét még akceptálják is? Szóval, biztosak vagyunk benne, hogy neki olyan körülmények kellenek, amelyekre az a Reja is fuck off-ot mutatott, aki totálisan az olasz körülmények között szocializálódott?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Legyen úgy, mint tavaly volt

Eltelt két teljesen haszontalan hét, ami nagyjából csak arra volt jó, hogy a kulcsjátékosaink egy része a válogatottbeli kötelezettségek miatt egy kicsit tovább fáradjon – és ennek igazi oka csak Onazi esetében volt, de ő és Nigéria legalább továbbjutott a kontinentális pótselejtezőt követően, Brazíliába -, ráadásul a Sampdoria edzője egy régi ismerős lett, Mihajlovic személyében. Nem tartom különösebben jó edzőnek, mivel eddigi három, olaszországi csapatánál – Catania, Bologna, Fiorentina – sem mutatott semmi kimagaslót, ráadásul szerb szövetségi kapitányként is nagyjából megbukott, bár ha csak a szövetségen múlt volna, még mindig ülhetne a balkániak padján. Javára szóljon, nem a könnyebb utat választotta.

Tervei szokás szerint változatosak

A Laziónál leginkább az a helyzet, hogy mindenki megállt egy lépésre, és összegzi az eddigieket. Az megállapítható, hogy a koraőszt végigkísérő szarnál jobb a játék, nagyjából a Fiorentina elleni meccsel kezdődött el egy felfelé ívelő tendencia, ami már majdnem győzelmet eredményezett Parmában. Közben feltűnt egy kifejezetten biztató tehetség, de csak azért, hogy csodálkozzunk pár olyan név teljes eltűnésén, akitől jó ideje sokkal többet várunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újratervezés

Mindaddig a pillanatig arra gondoltam, hogy lazán, de szívélyesen kéne kezet fognunk, ám az első egymásra pillantás után ennek a lehetősége is elveszett számomra. A torkomban dobogott a szívem, ő pedig csak mosolyogva és lezseren várta, hogy belekezdjek abba, amiért érkeztem. Egyszerre volt elegáns és hanyagul vagány. Kék ing, elefántcsontszínű zakó, hajtókáján egy apró jelvénnyel, fehér farmernadrág és a lényeg: az övének és a cipőjének a színe megegyezett. Tökéletes.mauri3

Leülünk, megkínál egy kis lambruscóval, és mindketten hamar elfelejtjük ittlétem valódi okait. Az most senki sem érdekel. Ahogy fogy a pezsgőbor, és nő a hangulat, témáink egyre változatosabbak és nyíltabbak. Arra még emlékszem, ahogy a vállán sírom el, hogy Alessandra valószínűleg soha nem fogja bennem azt látni, amit én látok benne minden pillanatban, de a többi apránként kiesik.

Másnap új érzelmekkel és tettre készen ébredek. Ablaka alatt hosszan lendítem integetésre kezem, amit szenvedélyesen és büszkén ismétel meg. Talán nem ez az utolsó találkozásunk.

Tűzforró Róma