Átvertek minket

Az alábbi poszt szeptember negyedikén jelent meg, azaz majdnem 3 hónapja, de minden egyes szava ma sokkal jobban üt, mint leírásuk napján. Kevés örömmel tölt el, hogy jósnak bizonyultam.

Átverték Petkovicot, mert hiába Lotito és Tare baszta el, a hátát neki kell tartania, és ha úgy adódik, a balhét is neki kell elvinnie. 2014 nyarán jár le a szerződése, és 50 éves múlt, az egyik legjobb edzői korban van. Biztosak vagyunk abban, hogy neki hiányozna, ha egy focihoz kevéssé értő, de mindenbe beledumáló klubelnök és egy totálisan amatőr sportigazgató nem ülne a nyakán? Nem merült már fel talán benne, hogy mi lenne, ha egy olyan helyen dolgoznék, ahol nem csak azért kérdeznek meg egy átigazolási időszak kezdetén, mert úgy illik, hanem mert tényleg kíváncsiak a véleményemre, és annak egy jelentős részét még akceptálják is? Szóval, biztosak vagyunk benne, hogy neki olyan körülmények kellenek, amelyekre az a Reja is fuck off-ot mutatott, aki totálisan az olasz körülmények között szocializálódott?

Átverték Hernanest, a csapat legnagyobb értékét. Itt lehet azzal jönni, hogy ő nem is akkora játékos, nem is számít annyit, nem is ilyen, nem is olyan… irreleváns. Ennek a csapatnak ő a presztízsjátékosa, de minimum is az első helyen áll a vonatkozó táblázaton. Ő a sajtó szerint annyit kért, hogy ha már marad – és az azért látszott, annyira nem kapálózik a Rómában maradása ellen -, akkor építsenek köré egy olyan csapatot, ami nem a fekete ló esélyével pályázhat valami nagyobb dologra a bajnokságban– vagy akár Európában. 28 éves elmúlt, jövő ilyenkorra pedig már a harmincadik évében lesz. Biztosak vagyunk abban, hogy ha az idei – várhatóan – nem kiválóan sikerült év után még mindig meg akarják hosszabbítani a szerződését, akkor arra igent fog mondani? Miért tenné? Mert onnantól számítva, esetleg jövőre jobb lesz? Esetleg nem kúrja át a palánkon Lotito – ez alkalommal, legalább? És akkor talán, de csak talán a harmincegyedik évében már eséllyel pályázhatna arra, hogy lejátssza élete első BL-meccsét? Ezért maradna?

Átverték Marchettit, pedig érte állítólag az utolsó pillanatban befutott egy 20 millió eurós ajánlat a Monacótól. Ő sem olyan fiatal, de kapusként azért elég sok ideje van az aktív pályafutásából. Neki, aki idén talán már egyértelműen a legjobb olasz kapus lesz, aki ott akar lenni a vb-n – ott is lesz -, mi több, Buffon helyét is el akarja foglalni, meddig lesz elfogadható, hogy Ciani és Novaretti mögött kell kihoznia a legjobbat magából? Meddig elfogadható számára, hogy a mexikói bajnokságból érkező aranysrácot úgy alázza a bajnokság legjobb csapatának támadója (igen, ő lenne a gyorsaságáról is ismert Novaretti) – Vucsinics -, ahogy csak nem szégyelli, és két meccsen nyolcszor kell a hálóba nyúlnia?Ezért a perspektíváért maradna?

Átverték Candrevát, pedig ő aztán ezerrel dolgozott azon, hogy mindenki elfogadja, ismerve korábbi romanista szimpátiáját. Többször is elmondta, a klub egyik idolja akar lenni, legalább olyan karriert befutva, mint Ledesma vagy Mauri. Ráadásul ő római is, nem argentin vagy monzai. A legjobb korba ér lassan, beverekedte magát az olasz válogatottba is. Ha így folytatódik a fejlődése, és virít valamit Brazíliában is, sorban fognak érte állni a legnagyobb klubok. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy az Udinesétől nem sikerült megvenni játékjogának másik felét. Miért maradna egy olyan csapatban, ahol a támadójáték alfáját és ómegáját Klose jelenti? Miért áldozná a legszebb éveit egy olyan klubra, amelynek nem fontosak annyira az értékei, hogy negédes szavaknál többet tegyen értük?

Átverték az egész csapatot, akik egész nyáron valami jóra, jobbra készültek. Olyan súlyos folyamatokat indíthatott el szeptember másodika, amit ma még nem is láthatunk egészen élesen. Mert az nagyjából biztosnak látszik, hogy Klose az év végén ha nem is visszavonul, de Rómában nem fog maradni. A 32 éves Floccari onnantól fogva majd megoldja? Az elmúlt 2 évben nem tudtunk értékelhető csatárt igazolni Klose mellé – esetleg helyett – de majd jövőre, akkor biztosan sikerül, igaz? Tehát mínusz egy Klose biztos. És a fentieket alapul véve, a Hernanes-Marchetti-Candreva trió együttes maradására sem tennék sok pénzt. Most adott lett volna az az év, mikor végre tényleg kijöhet a frankóság. Ám ha most sem sikerül, akkor a leépítés, és az újabb csapatépítés elkerülhetetlenül szükségessé válik, az pedig újabb szűkös éveket jelenthet. Nem mostanában fogunk újból a semmiből leigazolni egy Candrevát, vagy olyan totálisan jó bizniszt letudni, mint Hernanes esetében, hogy a szárd önkény miatt diszkontáron megkapott Marchettiről ne is beszéljünk.

Minden adott lett volna, hogy idén csúcsra járassuk a keretet, egy-egy utolsó évét töltő Biavával és Dias-zal – és akkor a jövőre esedékes, a védelem közepét újjáépíteni szükséges helyzetet nem hoztuk elő -, a legrosszabb esetben februárban visszatérő Maurival, aki az esetleges kifulladás elején érkezve, adhatta volna a friss ihletet, a lassan tapasztalt játékosból idősödni kezdő Ledesmával, a vb-re ezerrel készülő Kloséval, és a opcionálisan jó helyettesítést nyújtó Bigliával és Andersonnal.

MINDEN.

Igen, ezt kockáztatjuk idén, és Petkovic-ot akkor most meg sem említem, újfent. Csupán ezt a szerencsejátékot köszönhetjük Lotitónak és Tarénak. Én pedig itt és most, egyáltalán nem látom a fényt az alagút végén. Túlzó lezárás lenne, hogy szeptember másodika volt a vég kezdete, de az biztos, hogy amikor elköszönünk a mostani csapat értékeitől, akkor annak okait a tragikus és sorsszerű, szeptember másodikában kell majd keresni.