Érdekel is, meg nem is

L-LÍgy vagyok most ezzel a meccsel kapcsolatban. Meg úgy kicsit az egész sorozattal is. Ezt járom körbe.

Csoportmásodikként, vaskos továbbjutási esélyekkel (ha az Apollon most nem nyer Törökországban, kb. kitavaszodunk) utazunk a Legiához. Ahhoz a csapathoz, amely az idei mezőny egyetlen olyan tagja, amelyik rúgott gól és szerzett pont nélkül áll. A hazája bajnokságában listavezető gárda ennek megfelelően már biztos kiesőnek minősül. Az előtt viszont még kicsit tanácstalanul állok, hogy ez mit jelent majd a pályán. Utolsó hazai meccsére odateszi magát ellenfelünk? Gyatra eredménysoruk láttán a zömében cseresorunk is leeresztve lép pályára? Vagy a fiatalok és bizonyítani vágyók dobnak a csapat lendületén valamit? Esetleg már mindenki a Napoli ellen készül?

Ezek a kérdések meghatározzák majd a látottakat, de talán nem is ez a legfontosabb az előzetes során. Mert sokkal inkább lebeghet előttünk egy olyan, most még csak elméleti síkon felvázolt lehetőség, amin elgondolkozva cseppet sem kellemes következtetésekre és megállapításokra jut az ember. Nem juthat, hanem jut. Itt nincs feltételes, mert a kimenetelekben max csak a kisebbik rosszat tudjuk majd elkapni – valamikor, hogy aztán bizakodjunk a fejlődésben. De egyelőre még azt sem tudjuk, mi a kisebbik rossz. Bonyolult.

Szóval az a büdös helyzet, hogy ebben a szezonban gondolom leginkább, hogy nyűg az EL (az általam eddig „követett” kb 15 évet figyelembe véve). Ezt az érzést, gondolatot azonban semmiképp sem terjesztem ki a közeljövő szezonjaira. A csapat körül sok a kérdés, találgatás, bizonytalanság, de talán tényleg csak ott van füst, ahol tűz is van: házon belüli széthúzás, néhány játékos és az edző kapcsolata, az edző távozásának napirendje, motiválatlan vagy csak a csúcs (Lulic71) után megfeneklett csapat, meg nem talált taktika, stb. Ha a csizmán belül nem vagyunk (legalább az 5-be reálisan esélyes) tényezők, ha a csapat idegenben rendre a győzelem esélyének teljes hiányával meccsel, semmi keresnivalónk a nemzetközi színtéren.

Elnézve az idei EL-csoportokat, a felsorakozott, továbbjutásra esélyes névsor egyáltalán nem képvisel eget rengető erőt. Ilyen tekintetben tehát itt lenne az esély akár egy következő dobbantásra is – a tavalyihoz hasonló, kedvező sorsolás hullámait meglovagolva. Ez csak az EL mezőnye, azért csak ezt veszem alapul, mivel mi is itt indultunk, és nem estünk ide ki, mint teszik majd a BL harmadikjai. Ők már izmosabb bicepsszel feszítenek majd, magaslati esélyeiket a sorsoláson túl a hozzáállásuk határozza majd meg. Ez az a hozzáállás, ami most nekünk nincs, ill. ha lenne, se biztos, hogy jól járnánk vele.

Egy korai kiesés (akár az első tavaszi párharcban) ugyanis jól jönne. Akár Petkovic vezetésével, akár új edzővel, de tavasszal többre vinnénk a bajnokságban az EL nélkül. És a fent vázolt körülmények miatt most ez a fontos.

A következő dolog, amin el lehet gondolkozni: jövőre mi lenne a jobb, az EL vagy a semmi? (Talán senki sem olyan elvakult, hogy BL-t vizionáljon.) A kérdés közel sem olyan könnyű, hogy kapásból válaszoljunk.

Keita 3A következő években aprólékos építkezésbe kell kezdeni (folytatni az eddigit). Az elmúlt években elindult egy projekt, amely a beépített fiatalok mentén alapvetően jó (az anyagi lehetőségeket figyelembe véve). A félresikerült igazolásokat, eladásokat ne vegyük ide, mert olyan minden csapatnál van,  ez természetes velejárója a körforgásnak. Ezek arányát is hagyjuk, mert amíg az egészben az alap adott – keménykezű vezető, addig mindig lesznek olyan esetek, amelyek részletei homályba vesznek majd, és sokakat „kivet a rendszer”.

Hern, Cand, FlocAzért kell megint építkezni, mert fél/egy éven belül olyan távozóink lesznek, akik az elmúlt éveket ilyen-olyan módon meghatározták. Dias, Klose és Floccari szinte bizonyos, hogy a következő szezonban már más lakcímmel rendelkeznek majd, Biava ugyan kész hosszabbítani, de ha ez meg is történik, akkor sem lesz mégcsak félalapember sem, nem tudom elképzelni, hogy Hernanes nálunk akarna maradni, és nem is tartom jó ötletnek a megtartását, a Candreva és Marchetti-szintű játékosaink megtartása pedig igencsak komoly feladat lesz.

Gyorsan és komolyan erősíteni csak két úton lehet: a BL-pénzekből és/vagy a legjobbak eladásából. Előbbire (időtávot nem mondok) nincs esély, ezért is lett volna különösen fontos, hogy a közelmúltban BL-be jussunk, amikor még jobbak voltak a ligán belüli körülmények. Az onnan befolyó összegek miatt azt se nagyon bántam volna, ha ott alaposabb verést kapunk (ez lett volna a realitás), mert így indulhatott volna meg leginkább a jövőalapozás – a jelenlegi se rossz, csak túl lassú, mert túl sok az “öreg”.

Ha tehát BL nincs, marad az EL, amivel jövőre megint csak ott tartanánk, mint eddig mindig: a sokfrontos harcon elfáradt keret előbb-utóbb minden sorozatra elfogy, erre pedig azt lehet mondani, hogy ebbe a legjobbjaink előbb-utóbb beleunnának.

A következő lehetőség a nagy semmi, ami azonban még mindig része lehet valaminek. Hétközi érdekeltségek nélkül ugyanis könnyebb lenne kihasználni a BL-ben és EL-ben meccselők hazai botladozásait is, mert miközben 1-2-3 riválisunk rendre csak a bajnokikra koncentrál, a Lazio magja évek óta több meccset játszik, mint amennyit a folyamatosan hiányos keret (piacon hagyott lyukak és sérülések miatt) elbírt volna, tavalyra jött is az előzés. Az önmagában nézve egyébként áldásos „pihenéshez” viszont valami iszonyatosan jó piacolás kell, fiatal tehetségek és a csizmában már tapasztalt játékosok megszerzése, a mindenkori edzővel közösen felépített, módszeresen véghezvitt tervezés és megvalósítás (ekkor még Hernanes-szintű játékosokat ne képzeljünk el, nekik ez a fázis nem hívogató), ezt pedig még fejeljük meg egy kis szerencsével, ami a riválisaink balszerencséje – az ő botladozásuk. Attól tartok azonban, hogy a közelmúltban tapasztalt bolygóegyüttállásra (a nagyok közül valaki(k) rendszeres alulteljesítése) egyhamar nem kerül sor ismét (hacsak a Napoli bele nem döglik a Vezúvból kicsorduló fizetésekbe, a Milan nem talál egy komoly befektetőt, a Roma Totti valamikori visszavonulása után le nem sántul, az Udinese marad a helyén, a Fiorentina pedig olyan körbe kerül, amiben mi vagyunk – a hétközik miatt elkészül a keret, és nem bír évekig a közvetlen élmezőnyben maradni, az Intert és Juvét nem említem, ott kb. minden adott a szép jövő szempontjából).

Onazi-CavandaAzt még hozzáteszem, hogy egy üresjáratú évben kb. max csak úgy tudnánk megtartani a legjobbjaink zömét (lassan ide tartoznak a fiatalok is), ha fizetésemelésük mellett érdemi érkezőink is lennének – mintegy ígéretként a közeljövő szebb folytatására. Ha azt látnák a játékosok, hogy a távozó Dias és Klose-félék helyére olyanok jönnének, akikkel lehet valamit kezdeni, akkor a csapaton belüli hangulat is más lenne.

Gyors visszakanyarodással a jelenre: ezt a keretet fel kell rázni. Verjen mindenkit pofán a valóság, hogy ha továbbra is így teljesítenek, ebből bizony semmi nem lesz. Erre önmaguktól is rá kellene, hogy ébredjenek, hajtás és akarás nélkül nem munka a munka, de ha ehhez edzőváltás szükséges, vagy egy korai kiesés kell az EL-ből, akkor ám legyen, hozza meg az a változást. Ha pedig komplex képet akarok nézni, engem most eggyel több vagy kevesebb pont nem hat meg az EL-csoportban.