2013. december hónap bejegyzései

Mikor Floccari volt a megoldás

Sajátos történelem- és stilisztikaórára hívunk bennetek. 2010 januárjában hasonló – bár a mostani helyzetnél pár fokkal azért tragikusabb – helyzetben fogadta a Lazio a Livornót. Az alábbiakban a meccs elé készült, egyik korai beharangozómat olvashatjuk el, miközben nagyjából 3 alkalommal fogom szemen szúrni magam a stílus miatt. Utána – mivel bizakodóak vagyunk, és optimista posztnak szánjuk – feltárom az akkori meccs értékelőjét is is. Csudijó lesz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ámítsuk magunkat egy győzelem lehetőségével!

Reális kapaszkodó ugyanis nem nagyon van a meccs előtt, de azért mindig ott motoszkál egy kis hátha. Valahogyan csak rádöbben a csapat, hogy nyerni is lehetne néha. De most komolyan, nem dadogó, inkább sajgó seggberúgás kell már itt mindenkinek (ennek érdekében Lotito muaj thait tanul), még 1-2 elmaradt győzelem, és nyakunkon a kiesőzóna.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Beharangozó is, meg nem is

Mit lehet elmondani egy olyan meccsről, aminek ugyan van tétje, de a klub mostani helyzetében sokat nem tennénk arra, hogy ez látszani is fog? Mire lehet számítani ab ovo egy olasz csapattól, ha már tudják, tuti a továbbjutás? És főleg, mit lehet remélni felkészítés terén Petkovic-tól, aki totálisan, két megvetett lábbal már Formellón kívül áll? Egyik kérdés megválaszolása sem nehéz, és ez nem az öröm jele.

Visszautalva főszereplőt kereső posztunkra, annyit szinte biztosan tudunk, hogy Petkovic sorsát illetően nincs jelentősége már egyetlen meccsnek sem – ez a szakmai morálnak biztosan nem segít, nem mintha itt és most lenne bármifajta jelentősége is. A váltás biztos, és a fél olasz sajtónak hálás témát szolgáltat az edző leendő személye, Di Marziótól a La Gazzetta dello Trigoriáig. Újra nem sorolnánk fel a pár nappal ezelőtt már kivesézett neveket, csak annyit fűznénk az előzményekhez: a Basel kiesett a BL-ből, a Lazio pedig továbbjutott az El-ben. Ha – tegyük fel – egy bizonyos edző megszerezhető lehet, akkor a megállapodás biztos nem a nemzetközi porond minőségén fog elbukni. Újévre minden elválik.

“Grazie, Schalke!”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Protagonista kerestetik

A lalaziosiamonoi.it szerint teljesen biztos, hogy az újévben már nem Petkovic lesz a Lazio edzője, az egyetlen kérdés annyi, valamennyi méltósággal zajlik-e a távozása vagy ennyi sem marad meg neki. Amennyiben a Livorno ellen nem megfelelő az eredmény, úgy az utóbbi verzió lép életbe, de akármi történik, a karácsonyi szünetben váltás lesz.

Lotito azután jutott végképp erre az elhatározásra, hogy négyszemközti beszélgetéseken fogadott – meg nem nevezett – játékosokat. Nagy fantázia nem kell ahhoz, hogy itt Ledesmára, Hernanesre vagy Floccarira gondoljunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

From hero to zero

Vladimir Petkovic, seconda stagione alla Lazio. ApNincs edzőnk. Az teljesen mindegy, hogy névlegesen még Petkovic irányítja a csapatot, de a valóságban már csak sodródunk az árral, az ő kezében már nincs irányítás, max annyi, kit mikor cserél be, mert az ellenfél edzője különösebb gond nélkül felékerekedik, a pályán az ellenfél akarata érvényesül. Az semmit sem ér, hogy tologáljuk a labdát – ki a szélre, onnan vissza, hátha pár passz után (ha el nem akad) átjut a másik szélre, hogy onnan majd megint visszategyük.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mindig van lejjebb

Csak röviden erről a meccsről, mert kurvára nem érdemli meg, hogy tartalmilag bővebben is foglalkozzunk vele.

Petkovic immár sokadszorra tért vissza ahhoz a formációhoz, ami egykor olyan nevet kölcsönzött neki, amit többek között ma is megrugdosott a földön: a 4-1-4-1-hez. Tette ezt úgy, hogy Ledesma – ahogy azt sajnos megszokhattuk -, megint kimaradt, és később sem kapott lehetőséget. Nehéz nem arra gondolni, hogy itt egyértelműen farokméregetős problémák vannak. Ez annyiból nem gond, hogy egyrészt Ledesmáé nagyobb, másrészt Petkovic hamarosan Svácjból mutogathatja a sajátját, maximum Skype-ról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Merre haladunk?

Tor-LazioAz EL-ben a továbbjutást úgy húztuk be, hogy az komolyabb gondot nem okozott, ezzel szemben a bajnokságban már egyre rosszabb a tabellára nézni. Akkor ne is tegyük? Dehogynem, mert ugyan nem rossz ez a középmezőny, ha nincsenek egy csapatnak magasabb céljai, de nekünk egyrészt vannak/voltak, másrészt itt lenne az ideje kapaszkodni, mert többen fognak be minket hátulról, mint ahány csapat előzésére nekünk reális esélyünk lenne – mondjuk a szünetig. Pedig még mindig nincs veszve minden, de ahhoz nagy dolgok kellenek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….