Merre haladunk?

Tor-LazioAz EL-ben a továbbjutást úgy húztuk be, hogy az komolyabb gondot nem okozott, ezzel szemben a bajnokságban már egyre rosszabb a tabellára nézni. Akkor ne is tegyük? Dehogynem, mert ugyan nem rossz ez a középmezőny, ha nincsenek egy csapatnak magasabb céljai, de nekünk egyrészt vannak/voltak, másrészt itt lenne az ideje kapaszkodni, mert többen fognak be minket hátulról, mint ahány csapat előzésére nekünk reális esélyünk lenne – mondjuk a szünetig. Pedig még mindig nincs veszve minden, de ahhoz nagy dolgok kellenek.

Remélem, hogy minden tekintetben hosszú még ez a szezon, így lesz arra alkalom, amire eddig idén nem. Nevezetesen úgy készülni egy meccsre, hogy minden klappol. A keret egészséges, a játékosok jó formában vannak, házi gólkirályunk a bajnokságban is áll valahol, a védekezésünk biztonságosabb, mint egy letesztelt durex, a csapat jövőképe pedig jó.

Ehelyett marad a károgás és a sötét jövőkép. Mert az már egyre inkább úgy tűnik, hogy ennek a fele sem lesz igaz, márpedig ha erre a szezonra nem lesz igaz, akkor ez részben a következőt is alááshatja.

Alapvetően nem lennék mindenáron Petkovic ellen, de ha nem jön a váltás és újdonság, ergó várható még néhány leszereplés a következő hetekben, akkor talán még a vártnál is több távozónk lehet jövőre. Ebben hibás Lotito is, aki a pozitív megerősítésről vagy jól alkalmazott motiválásról max könyvekben olvasott, és akkor is összevont szemöldökkel lapozott tovább rajta, mert a dühöngés és a legjobbjaink elküldésének hangoztatása egy gödör alján nem a kivezető utat kövezi le.

Az említett leszerepléssel egyébként számolok, kapásból jó erre a Torino, nem lepne meg, ha megint kikapnánk. Bár Petkovic azt mondja, nincs más választásunk a győzelmen kívül, és ennek érdekében egységesnek kell lenni, jelenleg nem látom benne és a csapatban azt, amitől ez megvalósulhatna.

Elmondása szerint edzéseken azt látja, a csapat bízik benne. Szerintem az egyéni hibák tömkelegét viszont nem lehet másra visszavezetni, mint a mentális okokra. Ez a két dolog (a játékosok kiállnak az edző mellett vs. mentális mélypont) viszont ellent mond egymásnak.

Igaz ugyan, hogy mostanában a Torino se halmozza a győzelmeket, viszont több esély van az ő győzelmükre, mint a miénkre. Védekezni tudnak, az ellenfél játékát is szeretik elrontani, ellenben van náluk két olyan játékos, akikre az utolsó pillanatig figyelni kell. Az egyik természetesen Cerci, aki van olyan jó formában és elég kötetlen szerepkörben is játszik ahhoz, hogy csomót kössön védőink lábára. A másik pedig Immobile, aki még tavaly nem úgy indult az élvonalban, ahogy jósolták, viszont nálunk is lőhetné a gólokat, mert mostanság azt teszi északon.

Nálunk meg eközben mi történik? Az éppen sérült Klose azon elmélkedik a sajtónak, hogy ugyan lenne lehetősége velünk hosszabbítani, de vannak más lehetőségei is. MLS, Leverkusen, stb. Ugyan német meg minden, de ez már lassan olyan helyzet, hogy profizmus ide vagy oda, tőle már sokat nem várhatunk. Akkor sem, ha más a csapat játéka vele, és más nélküle. Ha valamire jó ez az időszak, akkor az a Perea-félék beépítése. De ez most önmagában kevés.