Ilyen volt 2013 – a vezetőség

Tavaly egy tízes listában emlékeztünk meg a 2012-es évről, idén szintén nem marad el a tavalyi, naptári év végiglapozása, de ezúttal részletesebben és osztályzatokban is kifejezzük a véleményünk, nem csak a játékosokról, de a vezetőségről is, leginkább a La Lazio siamo noi cikke alapján. A tárgyalt téma hosszúsága miatt 3 részre bontjuk a feladatot, most a vezetőséggel foglalkozunk, következőre a kapusokkal és a védelemmel, végül a középpályásokkal és a csatárokkal fejezzük be. Kalandra fel!

Lotito

Sokkal nagyobb probléma a nyári, felemás átigazolási időszaknál az a mulasztás, amit januárban követett el – és ami reméljük, idén nem ismétlődik meg. A csapat második helyen fordult, stabil, jó játékkal, minden adott lett volna egy emberi mértékű kockázatvállaláshoz. Ehelyett mit láttunk? A mostanába egyszer-egyszer már szerepet kapó, de akkor teljesen ismeretlen – és mondjuk ki, feleslegesen leigazolt – Pereirinha érkezését, illetve egy megszokott, rettentő hosszan elhúzódó, sikertelenül befejezett sagát, nem először röhejes végkifejlettel, Anderson főszereplésével. Értelmetlen foglalkozni a mi lett volna témakörével, de ha akkor érkezik 1-2-3, VALÓDI segítséget nyújtani tudó játékos, talán máshogy végződik a bajnoki szezon. Az így utólag nyilvánvalónak látszik, hogy Pereirinha azért érkezett, amolyan minden mindegy megoldásként, mert beköszöntött a már nem egyszer megtapasztalt, Lotito és tetszőleges játékos közötti balhé időszaka, Cavanda kikerült a keretből, és kellett egy csere Konkónak. Nyáron ugyan elköltötte 10 éves érájának addigi legnagyobb összegét, de sajnos úgy tűnik, csak többen lettünk.

Gondolhatnánk, hogy a kupagyőzelem ténye és módja valamit javított a megítélésén, de ha így is volt, teljesen lerombolta az a passzív hozzáállás, ami egész végig jellemezte a varsói események után. Az egy dolog, hogy mennyiben voltak – és hányan – jogosan fogva tartva, de ilyen helyzetben más klub vezetése sokkal aktívabban ki szokott állni a többség mellett, és igyekeznek minden segítséget megadni a szurkolóknak és családtagjaiknak. Itt ilyesmiről nemigen lehetett beszélni, és bár mindenki tudja, itt a blogon hogy állunk a szurkolói hőbörgésekhez, ez a húzása utólag is nehezen magyarázható.

A védelmében annyit meg kell jegyezni, hogy évente utalja az olasz adóhatóságnak azt a 15 millió eurót, amit a Cirio csődje terhelt a klubra, és amihez neki semmi köze nincs, de értelemszerűen megteszi. Egy magasabban jegyzet klubnak is komoly terhet jelentene ez az összeg, egy átlagos Serie B-s csapat költségvetéséről beszélünk. Más lenne a helyzet, ha évente ezt az összeget egy az egyben játékosokra lehetne fordítani. Jól menedzseli a klubot, személyes habitusa maximum a játékosokon csapódik le, de a szakmai vezetésnek idén is – mint ahogy mindig – megadta a maximális bizalmat. Adjuk meg az esélyt, hogy ebben a hónapban feljebb küzdi az osztályzatát.

Értékelés: 6

Tare

Összességében egyáltalán nem tartom átlag alatti sportigazgatónak, de a 2013-as év egyáltalán nem róla szólt: bebukta a Felipe Anderson-üzletet januárban, és Yilmazt sem sikerült megszereznie, hiába voltak rá hosszú hetei. Érkezett a megbízható cserének tűnő Berisha, a totális meglepetéssel fogadott, és mindeddig a napig egyetlen percet sem játszó Vinicius, a közepesen szarnak bizonyuló Novaretti, és némi pozitívumként a tapasztalt és maga szintjén elismert Biglia, illetve Perea, belőle bármi lehet. Továbbá sikerült kiküszöbölni a csorbát, Anderson nyári megszerzésével. Kétségtelen, hogy vannak jó momentumai, és a mostani csapat értékeit szinte kivétel nélkül neki köszönhetjük, de tavaly igen szerény eredményeket tudott felmutatni.

Értékelés: 4

De Martino

Általánosságban nem nagyon ismerjük a nevét, pedig ő a klub médiafelelőse, és a Lazio arculatának fő alakítója, magyarán nagyon fontos a szerepe. A semmiből létrehozott klubtévé, klubújság és klubrádió irányítója, és ez a három felület igényesen és szórakoztatóan képes kiszolgálni a szurkolókat. A közösségi médiában viszont szerény a produkció. A Lazio honlapja az apróbb javítások ellenére még mindig nagyon szegényes, nem csak olasz szinten lóg ki a sorból, de egy átlagos, másodosztályú angol csapat hatványozottabban informatívabb és jobb honlapot tud felmutatni. Bár a Facebookon, a Twitteren és Instagramon is jelen van a klub, az előző két felületen csak a minimumot teljesíti, Instagramon pedig egyenesen nulla a tevékenység: novemberben kettő, decemberben négy képet tettek közzé. Mindezek apróságoknak tűnhetnek, pedig egyáltalán nem azok. Modern világban élünk, a fiatalokat így lehet és kell megszólítani, és amúgy is minden szurkoló hiúságát növeli, ha látja, csapata meg akar felelni neki és kedveskedik. A legalapvetőbb módokon, mondok pár példát.

Több olasz klub is, az éppen esedékes meccse előtt egy kis felállást mutató képen, fotókkal mutatja be a hivatalos kezdőt. Egy ideig a Lazio Facebook-oldalán is láthattunk ilyen kezdeményezést, de lassan kimúlt. A Romától a Milanig, az összes bejegyzés olvasható olaszul és angolul, míg a Laziónál kizárólag olaszul. Jelentős, fontos klubnak akarunk tűnni? Akkor viselkedjünk is úgy, és ne a Padova közösségi kommunikációja legyen a mérce. Kicsiny dolgok ezek, de jobban számítanak, mint gondolnánk. Az pedig éppen elég cinikus, hogy csak a hivatalos webshopban lehet normális, angol nyelvű felületet találni.

És ehhez még kapcsolódik, hogy hiában van egy sor játékosnak is hivatalos csatornája a fentebbi oldalakon, alig-alig kihasználtak. Ennél sokkal több kell a modern korok szurkolójának, és a kérdés nem rendezett, súlyosak az elmaradások.

Szintén kár, hogy az olasz sajtóban még mindig viszonylag háttérben marad a Lazio, sokkal több interjúra, cselekvésre lenne szükség Lotitótól és a játékosoktól, ez pedig szintén a marketing feladata. De Martino tehetséges, tüzes szakember, de csak a kötezelő minimumot ugorja meg a ténykedése, és ez kevés.

Értékelés: 5

Petkovic

Miután csak a 2013-as teljesítményt vizsgáljuk, sok jót nem tudunk elmondani. A kupagyőzelmet és az El-menetelést korábban hosszasan kibeszéltük, szép és jó volt, de az a teljesítmény, amit a bajnokságban bemutattak, egyszerűen katasztrófa volt. Mindössze a pontok 30 százalékát tudta begyűjteni a csapat, egyetlen alkalommal tudtak idegenben győzni, borzasztó védelmi hiányosságok voltak, és Klose távollétében a támadás sem ment. Ezt pedig tetézte, hogy az egyre több problémával párhuzamosan Petkovic amolyan csöndes, magánjellegű forradalomként, elkezdte ignorálni a sajtót – értsd, ha válaszolt is, elképesztő közhelyeket -, a klubvezetéssel pedig szintén romlott a kapcsolata, de különösebb kirohanásai nem voltak a januári, teljesen elrontott mercato után. Hosszasan kitárgyaltuk a hibáit és pozitívumait, így a szöveges értékelését röviden azzal zárom, legkésőbb mostanra, de egyértelműen eljött a búcsúzás ideje.

Értékelés: 4