Reja egy Inter elleni győzelemmel búcsúzott, és egy Inter elleni győzelemmel tért vissza

Lazio - InterAz edzői létben vannak olyan dolgok, amelyek a statisztika oltárán jól mutatnak, már-már valamiféle misztikumot sejt az ember a történtek mögött, itt azonban inkább a száraz tények és tapasztalatok átgondolása hozott eredményt, pedig semmi különös nem történt.

Mazzarri eddig 10 meccsen szerencsére soha nem nyert aktuális csapatával az Olimpicóban, és a Mazzarri-Reja párbaj mérlege is igencsak a mi mesterünk felé billen. Oda-vissza ismerhetik egymást, de megint Reja fegyvere sült el (hamarabb és egyáltalán).

Kis túlzással, aki látott idén egy Inter-meccset, látta mindet. Reja idejött, és kb. úgy volt vele, mivel nem volt idő teljesen az elképzelései szerint felépíteni a csapat játékát, nagyjából hagyta a gárdát abban a két felállásban játszani, amelyekhez leginkább hozzászoktak (ez a 4-1-4-1 és a 4-3-3, csak védekező változattal a helyenkénti 4-5-1-ben), csak közben kiadott néhány utasítást. Ez pont kapóra jött, mert így az alapvetően hátravont sorokkal szélességében is rá tudott telepedni az Inter játékára, ellenük pedig ez is kulcs, az Intertől sok megoldandó feladatra nem kellett számítanunk.

Ledesma tehát inkább megmaradt a védők előtt (bár volt olyan a második félidőben, hogy a felezőn járt a labda, és letámadáskor ő húzódott fel Klose mögé), Hernanes a belső hármas baljáról indult (neki inkább ez fekszik), Gonzalez meg a jobbjáról (neki meg ez). A támadásoknál a jobb oldalunk erősebb a balnál, itt előjön, hogy Gonzalez tud szélső középpályás is lenni, de most gyenge volt játékban, robotolásban és futásban viszont teljessé tette a középpályás mozgás fizikai oldalát. Candreva és Lulic több védekező feladatot kaptak, Candrevát amúgy is visszafogta Reja, nem engedte lőni, és hosszú idő után először tűnt úgy, hogy inkább játszik a középpálya, mint a támadósor szélén, és ahogy már említettem, szélességében is húzott egyet Reja, mert Petkovic alatt nem játszott ennyire távol egymástól a két szélső, itt most jól figyeltek az Inter felfutóira.

Néhány kép az első félidőből.

Klose segít28. perc vége, Ledesma és Gonzalez egymáshoz közel, Klose pedig visszamozog a labdát felhozó milánóival (a sárga vonal a Candreva-Klose-Lulic tengely), Hernanes már a labdaszerzésre várva mozog előre. Itt még Candreva és Lulic nem húzza szét a pályát, később igen.

KitámadunkMegtörtént a labdaszerzés, abból létszámban gyorsan átértünk az ellen területére, Klose látható a labdával a felező-alapvonal csücskében, Candreva és Lulic azonnal előrerohant, középen pedig a két belső középpályás adja a támogatást, Ledesma a helyén figyel hátul. Szokásos játék, mondhatni.

Félpályás letámadás 2Folytatódnak az események, az Inter szerelt minket, majd ők jöttek. Az alakzat marad, a kép jobb oldalán Radu már éppen látható, ő az ilyen helyzetekben többször is fellépett Ledesma közelébe – ő inkább, mint a túloldali Inter-akcióknál Cavanda.

Félpályás letámadás 1Jár a labda az Inter hátsói között, ezen a képen Lulic már nem is látszik, figyel hátra és oldalra is, Gonzalez és Hernanes továbbra is ki-kilép Ledesma mellől.

Amit még játékban el lehet mondani, az talán annyi, hogy Onazi nincs elfelejtve, jókor és jól is szállt be a meccsbe, Ledesma szerelt a legtöbbször, ezt csak színezi, hogy jöttek tőle a hosszú labdák, Lulic pedig amennyire üresen maradt a balon a jobb oldal túlzsúfolása miatt (maradjak a side overloadnál?), annyira jól lépett fel a támadásokkal is a neki szánt indításokkal.

Helyezkedés, L-IEgyébként pedig az átlagos helyezkedések

A meccs, bár egy Napoli-Sampdoria mellett eltörpült lüktető játékban és helyzetekben, azért két unalmas betonozás között még izgalmakat is tartogatott. Szerencsére az Intertől nem sokra futotta, nem jegyzeteltem őket, de a legveszélyesebb milánói helyzetként Nagatomo közeli fejesére emlékszem, ugyanakkor mi nagyobb szerencsével hármat is lőhettünk volna.

A gólnál Cavanda és Candreva jól kevergetett az Inter nézőinek a közreműködésével, Klose gólja pedig nagyon rendben volt. Az olasz bajnokság berkein belül viszonylag erős széljátékra lehetünk képesek, pláne a jobb oldalunk erős, az erre való tolódás jól látható, ill. megmaradt (a balon Radu kevésbé támadó szellemű, mint Konko vagy Cavanda). Ez eddig is volt, csak már ez se nagyon működött, de az egész nem sokat ér, ha hátul lyukasak vagyunk.

Jesus-CandJesus szerelési hatékonysága egyébként számomra kiábrándító volt, de az a gyorsaság, agilitás és labdakezelés, amit mutatott, Candreva számára frusztráló lehetett. Hasonló védőre lenne nekünk is szükségünk, és a meccsen ez egy tömör 30 másodpercben egy jellemző oda-vissza akcióban meg is mutatkozott. Előbb Candreva indult a félpályáról nagyon jó helyzetben, de Jesus beérte és szerelte, azonnal jött is egy Inter-kontra, amelynek a végén Dias rántotta vissza Guarínt. Ami ott egy nyugodt szerelés, az nálunk csak egy sárgás szabálytalanság által jön össze.

RejaA Lazio először verte meg egymást követő 4 bajnokin is az Intert (otthon és idegenben számolva), és az is rekord, hogy az Inter zsinórban négyszer kapott ki az Olimpicóban. Reja remekül mutatkozott be, én viszont megkérdőjelezem azt a sokak által egyébként osztott nézetet, miszerint nem történt itt semmi más, csak az új edző által hozott mentális többlet ért 3 pontot. Támadásban Reját amúgy sem a kreativitásáról ismerjük, arról már inkább, hogy jól használja az egyszerű dolgokat, védekezésben viszont már ezen a meccsen is hozzátette a magáét. Persze kellett a sikerhez egy Klose és egy gyatra Inter is, de most ezt kellett megoldani, ez pedig megtörtént. Nem csoda volt ez, inkább rendrakás.