Őrült meccs, Reja névjegye, és idegenbeli győzelem

Reja-GuidolinTömören így lehetne összefoglalni, mi volt a mai ebéd, pedig a menü előzőleg más fogásokat tartogatott, nem ezt vártuk a két séftől. Amúgy nem panaszkodhatunk, ízlett a dolog.

Ahogy arról már szó volt a meccs előtt, Reja kicsit kezébe vette az eseményeket, odaszólt a játékosoknak (egyeseknek személy szerint is), hogy ébresztő, ennél több kell, aktívabb játékot akart látni a pályán, és ezt meg is kapta. Ehhez hozzácsapott egy olyan ötletet, amely a legritkább esetben szokott működni, három belső védővel álltunk fel.

A felállás papíron és a gyakorlatban is 3-4-3-nak nézett ki, pedig mi úgy sejtettük, hogy inkább lehet ez 3-4-1-2 vagy 3-4-2-1. Reja viszont bátor volt, olyan támadófocit húzott, ami tőle azért testidegen.

átlagos helyezkedésKékkel a hazaiak, mi narancsban. Klose szokás szerint most sem bójacenter, a három támadó jóformán egyvonalban.

Reja nyilván tudta, hogy az Udinese ellen lehet játszani, mert annyira beállnak védekezni, hogy lesz lehetőség járatni a labdát. Ehhez kellett a letolás, a játékosoktól sok mozgásra volt szükség.

Cavanda rosszul kezdte a meccset, az első percekben a koncentrációja nem volt az igazi, aztán egy lehetetlen szerelési kísérlettel összehozott egy büntetőt, Di Natale leakasztotta a szögről a cipőjét, és bevágta. A kezdeményezést átvettük, és jó is volt a játékunk, sokkal több elképzelést láttunk már az első félidőben is, mint az Inter és Bologna ellen összesen. A félidő vége viszont a hazaiaké volt, többször megtartották már a labdát is, és kicsivel a lefújás előtt egy kontrából Maicosuel eldönthette volna, de ziccert rontott.

Az 54. percben Onazinak kikapcsoltak odafent, mert már egy sárgalap birtokában a felező és alapvonal találkozásánál feleslegesen lépett oda Pereyrának – a hazai zebra előtt nem sok hely maradt már, ráadásul 3 emberünk vette körbe. Onazi még fel se fogta, hogy pirosat kap, Reja már leteremtette, remélhetőleg nem ásta el magát pár meccsre az öregnél.

Kicsivel később egy véleményes, de inkább könnyű szívvel befújt 11-essel egyenlítettünk – élőben úgy tűnt, Klosét visszarántották, de a visszajátszás alapján nem tűnt ez egy komoly szabálytalanságnak, bár Domizzi lényegében Brkic érkezéséig és Klose eleséséig tartotta a németet. Candreva belőtte, de 5 percre rá (68. percben) Badu bevert egy nagy gólt. Az Udinese tehát vezetett, mi pedig 10 emberrel próbáltunk csodát tenni.

StatA részletekben a lényeg: sokkal több passz, sokkal több passz a támadóharmadban, dupla annyi lövés, magasabb labdabirtoklási arány (mi vagyunk fehérrel), és a leggyakrabban egymásnak passzoló játékosok.

Ha van csapat a Serie A-ban, amelynek az otthonában ember- és gólhátrányban is van esélyünk pontszerzésre, akkor az az Udinese. Guidolin kezében volt a meccs, de nem tudta elintézni, a kontrákat nem erőltette eléggé a hazai csapat, a labdát eleve meghagyták nekünk, a meccset ott bukták el, hogy kedvező pozícióban is a gatyájukba csináltak – amolyan Guidolin-módra.

Helyzetet eredményező passzok - akcióbólA helyzeteket eredményező passzokat látjuk – akcióból. Sárgával a gólpasszok. Nem kis fölény a mi oldalunkon.

Ederson és Hernanes becserélése jól sült el, előbbi is lőhetett volna gólt, ahogy Klose fejjel is betalálhatott volna. Mi támadtunk, nem nagyon látszott az emberhátrány, ez a csapat és edző közös érdeme, el nem lehet képzelni, hogy Petkovic alatt ne zuhantunk volna össze – mert pl valamikor átálltunk volna 4-1-4-re. Így viszont a játékosok komoly melót raktak a közösbe, sok volt a mozgás, pontatlanság a hazaiaknál volt több, játék és helyzet viszont nálunk, és a hajrára fordulva egy öngóllal már egálra álltunk. Majd Hernanes jött a 90. percben, és hosszú idő után megmutatta, ha akar, kulcsfontosságú eleme a csapatnak. Ettől függetlenül még nem merek hinni abban, hogy fel tudná és akarná magát turbózni a tavaszra, mindezt persze nálunk. Bár Reja optimistán nyilatkozott róla.

HernanesAlapvető volt a látottak és a sikeresség szempontjából, hogy Reja visszanyúlt egy általa szeretett felálláshoz. A 3-4-3 jól működött (bár az utolsó fél órában már két belső védővel toltuk), középen Onazi és Biglia jól dolgozott, a játék tudatosan tolódott el jobbra (ahogy más meccsen is láthattuk már), itt ugyanis Cavanda és Candreva alapvetően jó párost alkot, a túloldalon Lulic inkább magára maradt, mert Floccari többet jött középre.

Erre láthatunk néhány képet

Cavanda és Lulic, kapott passzokAzt látjuk, hol kapott labdát Cavanda és Lulic. Jobbra több labda érkezett, ez nyilván célzott játék, Candrevával ez az oldal az aktívabb. Az akcióink 40%-a futott ezen az oldalon, 22% pedig Lulic szélén.

A 3 támadó, kapott és leosztott passzokKicsit sűrű, de a szemléltetés érdekében jobb egyben. A felső sorban azt látjuk, hol kapott labdát a 3 támadónk (világoskékkel azok, amelyekből helyzetbe kerültek), alul pedig az általuk lepasszolt labdák (sötétkék a pontos, világos a helyzetet eredményező, piros a pontatlan, sárga a gólpassz).

Hernanes és Ederson sikeres beállásáról már volt szó.  A védelmünk annyit hibázott, amennyi szerencsére még belefért (bár ez nem csak rajtuk múlt), viszont láttunk néhány meglepetést is. A háromvédős rendszerekben a védők időnként felfutnak a támadásokkal, olykor ők maguk viszik fel a labdát az ellenfél térfelére, ez alapvető azokban a helyzetekben, amikor elfogynak a mozgások, és nagy területek nyílnak. Ilyenre volt példa Cianitól is, de leginkább Diastól, aki még kényszerítőzött is a hazaiak 16-osán. Lám, ilyen is van, ezzel együtt Dias a csapatunk egyik legjobbja volt.

Alapvetően ne feledjük el, hogy ilyen fordítást más csapat ellen nehezebb lett volna véghez vinni, ráadásul kellett a 11-es és öngól is, de a csapat jól játszott. Ami pedig a legfontosabb, idegenben nyertünk, hosszú idő után először, 5 pontra van az EL-indulást érő 5. hely, a csapat pedig végre olyan sorozatban van, amelyből fejben is sokat lehet meríteni ez a következő hetekben igencsak jól jön majd.