Kupagyőzelem után jött, kupagyőzelem után ment

A régmúlt legendák világába vész, de akadt olyan időszak, amikor a Lazio komoly igazolást tudott végrehajtani a januári transzferidőszak első napjaiban is. Sőt, érdekes módon emberemlékezet óta nem volt olyan erős téli mercatónk, mint a kiesés rothadó levével nyakon öntött 2009/2010-es bajnokságban. Három, későbbi alapember is akkor érkezett a csapathoz – Hitzlspergertől itt jótékonyan tekintsünk el. Sőt, Biava és Dias azóta is alapemberek, most viszont Floccariról fogunk egy kicsit beszélni, aki ugyan egyáltalán nem váltotta be azokat a reményeket, amelyek miatt leigazolták – főleg nem olyan összegért -, de voltak fontos góljai és jó időszakai a Lazióban. Egy szimpatikus, sokat melózó, klasszikus prima puntával lettünk tegnap kevesebben.

Nem hülyéskedtünk az elején: Preziosi és Lotito 2010. január 4-én egyezett meg Floccari kölcsönéről, hogy aztán rá két napra, január 6-án egy duplával mutatkozzon be a Livorno elleni 4-1-es győzelemkor. Okkal nyilatkozta akkor a következőt:

– Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, köszönöm a Laziónak, hogy bíztak bennem! Itt nyugalom fogadott, és a társaim, valamint a szakmai stáb azonnal úgy fogadtak, mintha csak hazaérkeztem volna.

Később Ballardinitől is sikerült megszabadulni, Reja első pár hónapja alatt pedig Floccari karrierje egyik legjobb időszakát élte. Bár a derbin kihagyott tizenegyese elég emlékezetesre sikerült, de 17 meccsen 8 gólt szerzett, oroszlánrészt vállalva abban, hogy a tragikus, kiesőhelyen való telelés után a középmezőny közepében tudott végezni a Lazio. Okkal gondolta úgy Lotito, hogy megvan Pandev helyettese, aki Rocchival összejátszva jó ideig a fő gólfelelős lehet. 8,5 millió euróért vette meg a Genoától – kétségtelenül akkor sem ért annyit, de robbanékonysága és gólérzékenysége elég meggyőzőnek mutatkozott.

Majd jött hosszú idő után az első, igazán jó szezonja a csapatnak, amit továbbra is alapemberként húzott le Floccari, de a kezdeti lendület megtorpant. A 30 meccsen lőtt 8 gól nem köpedelmesen rossz, de az előző bajnokságban feleennyi meccsen is ugyanennyit szerzett, és Sergio kiegyensúlyozatlan teljesítménye is része volt annak, hogy nem lett meg a BL. Érezte ezt Lotito is, a következő évben érkezett Klose és Cissé, Floccari pedig a Parmához került, 1,5 milliós kölcsönben, 5,5 millió eurós vételi opcióval. Itt is ragaszkodott a megszokott számhoz: 29 meccsen, 8 gól, de ebből legalább kettőt a Lazio ellen szerzett. Később Reja nyilatkozta azt, ha Klose mellett akkor számolhat vele is, Cissé helyett, meglett volna a BL. Az öreg kijelentésének élét tompítja, hogy mindig egy csatárral játszott, és Cissé baja is alapvetően az volt, hogy jobbszélsőként kellett szenvednie. Abban a pozícióban Floccarinak sem ment volna jobban.

Petkovic aztán megint számított rá, előbb kevésbé, majd a bajnokság előrehaladtával és Klose sokasodó sérülései miatt már egyre többet. 2013. január 29-én pedig nem feledjük az utolsó perces, Juventus elleni gólját, amivel eldőlt, hogy kupadöntőt játszik a csapat. Idénre is akadt egy remek meccse, szinte a sírból hozta vissza a Trabzon elleni, törökországi mérkőzést, két góljával, az El-ben négyszer is betalált – habár a bajnokságban egyszer sem. Valamivel több, mint 2 millió euróért vette meg a Sassuolo, 2 és fél évre szóló szerződést kötve vele.

A Lazióban összesen 106 alkalommal szerepelt a bajnokságban, mintegy 6709 percet, ezeken a meccseken 31 gólt szerzett – átlagosan 0,29-et játékonként -, és beletett még a közösbe 10 gólpasszt is. Az megvételekor is nyilvánvaló volt, hogy belőle a későbbiekben nem fogunk nagy üzletet csinálni, de a klubvezetés egyértelműen a csapat fő gólfelelősének szánta. És bár kimondottan kedveltük, sajnos be kell látnunk, hogy ennek a feladatnak egy remek félszezont kivéve egyszer sem tudott megfelelni. Kicsit azért szomorúak vagyunk, mert egy jó srác távozott Rómából.

Hamarosan viszontlátjuk, február végén minden bizonnyal játszani fog a Lazio-Sassuolón.

A megemlékezéshez nagy segítséget nyújtott ez a cikk.