Ő sírva távozik, ha egyáltalán távozik, mi reménykedve várjuk az utolsó napot

537868_576433155704313_988677569_nHa végül összejön a dolog, és eladjuk Hernanest, szerintem ezen senki nem lepődhet meg. Annyira tele volt a sajtó a nevével, annyira ment az ülésezés, és hiába mondta mindenki, hogy nem adjuk, azt is mondta Lotito, hogy nem adjuk olcsón. De tényleg nem adjuk? Vagy adjuk, csak drágán? Esetleg egész olcsón?


Ami zavaró a helyzetben, hogy a két csapat még kemény kötélhúzásban vesz részt egymással (Lotito titkon erőember), Hernanes viszont nemcsak hogy megegyezett már az Interrel, hanem nem túl megfontoltan hangoztatja távozását, és főleg annak bizonyosságát. Értitek, tárgyaljatok egy olyan játékos áráról, akiről a tárgyalóasztal másik partnere már tudja, hogy úgyis elhagy minket. Nem a legjobb lőállás ez, nehéz így kihúzni 1-2 plusz milliót az Interből.

Jöjjenek ezek a szavak, melyekben Hernanes önt tiszta vizet a pohárba, könnyes búcsúját magyarázva, egyértelműen bizonyítva a szándékát, céljait.

“Jó napot, srácok! Szeretném megmagyarázni a tegnapi könnyeimet, mert úgy látszik, sokan félreértették azokat. Nem azért sírtam, mert Lotito vagy Tare azt mondta, mennem kell. Egyáltalán nem így történt! Azért sírtam, mert tudom, hogy most eljött annak a lehetősége, hogy elhagyjam Rómát, a helyet, amit szeretek, az embereket, akiket szeretek. Azt mondtam az elnöknek, hogy szeretnék elmenni, mert úgy érzem, profiként most ez a leghelyesebb döntés. A sajtónak is köszönöm az elmúlt időszakot, bár nem mindig voltak velem korrektek.
Ez az én választásom, nem másé!

Szeretnék mindig jobb és jobb lenni, és úgy érzem, most egy magasabb szintre léphetek a fociban. El akartam mindezeket nektek mondani, hogy ne legyenek félreértések a tegnappal kapcsolatban.
Azt is tudom, hogy egyesek szeretetét el fogom veszíteni a fenti, szomorú szavaimmal. Köszönöm, hogy az első naptól szerettetek, én örökké szeretettel fogok gondolni rátok, és soha nem felejtelek el titeket! Ne utáljatok ezekért a mondatokért.”

Hagyom a transfer anyagi vonzatát, a poszt írásakor még mindig úgy vagyok vele, nem hiszek egy hírnek sem, mert nagy a bizonytalanság, hogy mennyi lehet az annyi, és egyáltalán. A dolog elvi részét pedig meghagyom Estinek, engem még az sem vág annyira a földhöz, hogy riválisnak adjuk szezon közben, mit üzen ez a csapatról, Reja alól (megint) kihúznak egy fontos láncszemet, Hernanes is megszólalhatott volna pár órával később is (ez utóbbi  az anyagi oldal miatt bánt), stb, stb, stb. Egy dolog érdekel, hogyan fogjuk őt pótolni.

Az pedig szerintem nem lehetetlen. Csak kicsit nagyon kell rajta dolgozni, persze mindezt elég sietősen. Ha ebbe a csomagba beleveszem Tarét, rögtön elönt a pesszimizmus, de ezt nem hagyom.

Először is kezdjük ott, hogy Rejával össze kell ülni, hogyan képzeli el a csapatot. Az eddigi teljesítményünket látva letette-e már végleg 1-2 felállás mellett a voksát, vagy továbbra is marad kreatív. Tartok attól, hogy akármi is a válasza, olyan középpályásra lesz szükségünk, aki nem szemellenzővel játszik, szóval elég sokoldalú ahhoz, hogy szükség szerint több felállásban is lehessen őt a pályán mozgatni. Ettől csak azért tartok, mert egy ilyen játékost még nehezebb találni, egyébként ez a jövő, szóval jó ötlet.

Abból indulok ki, amit eddig láttunk a Lazio játékában. Csak a tisztázás miatt, olyan valaki kell, aki tud a középpályások és a csatár között játszani, jó, ha a szélen és középen is bevethető, lehet rábízni védekező feladatokat is, de leginkább a támadásokhoz értsen. Hogy aktuális legyek, bevethető legyen mondjuk a 3-4-2-1-ben a csatár mögötti két poszton, mert oda csak Candreva, Keita, Anderson és Ederson megfelelő (védekezőbb posztot nem írok, oda van emberünk). Utóbbi erre a szezonra jó szokásához híven elhalt, Anderson pedig nem tudja átlépni az ígéret kategóriát. És még valami, Hernanes-szintű játékost felesleges várnunk, viszont nem is biztos, hogy feltétlenül csak egy olyan kaliberrel húzhatunk jót, ahogy az sem, hogy feltétlenül playmakernek kell lennie az illetőnek.

Kezeljük a helyzetet reális elvárásokkal? Ha igen, akkor olasz/csizmán belüli jelöltre nem nagyon vágyakozhatunk. Ha viszont kicsit az A-n belül is szétnézünk, megoldható innen is. Különben pedig szezon közben inkább bajnokságon belülről kellene válogatni, olyan játékost kinézni, aki már ismeri az olasz viszonyokat, és csak azért van szüksége időre, hogy az új társaival összecsiszolódjon, nem pedig azért, hogy megtudja, a spagetti egy érdekes valami, ami nem is hús.

koneKezdem a sajtóban már belengetett Kone nevével. Alapjáraton kell-e mást mondani az ő esélyeiről a nemzetiségén kívül? Nem arra gondolok, hogy görög, hanem az elsőre – albán is a lelkem. Ami viszont a játékot illeti, a középpálya támadó részlegében jól játszik, mindkét szélen bevethető, meg középen is, idei 4 góljával tartja a lelket a Bolognában. Ráadásul olcsó, 5 milliót ér, nem valószínű, hogy sokkal többet kérnének érte. Őt tudnám támogatni.

moralezKövetkező jelöltem, akire kapásból gondolok, ugyan nagyon lehúzná a csapat átlagmagasságát, de a játékhoz hozzá tudna tenni, és persze a fürgeség oltárán is jót húznánk Moralez leigazolásával. Az Atalantában megszokta már, hogy a csatár mögött játszik, támadó középpályás – az alulértékelt de bőven jó kategóriából. Konéval ellentétben ő az utóbbi években már nem nagyon fejlődött sehová, de az ő 5,5 milliós árával sem lehetne nagyot kockáztatni.

bonaventuraHa már Atalanta, nem mehetek el szó nélkül Bonaventura mellett sem. 8 milliót ér, és bár az Atalanta középpályájának balján játszik, hasznosítható lenne máshol is, az ő megkeresésére mindenképpen tennék egy próbát, el tudnám képzelni nálunk. Az ő nevét még akkor vetettem fel magamban, mikor a sajtótól még nem lehetett hallani az iránta való állítólagos érdeklődésünkről. Ennek örülnék, ha összejönne, évek óta örülnék neki.

Pereyra 1Következő gondolatomban részben szétszedném az Udinesét, kivenném ugyanis az egyik utolsó, még használható láncszemüket. Ő Pereyra, akinél sokoldalúbb játékos nem nagyon van a ligában. Alapáron 6,5 millió, bár őt ennyiért nem nagyon adnák el, viszont a játék nagyon sok elemében jó, ezért sok poszton használható. Felejtsük el, hogy szélső, játszott ő már mindenütt, és azt se rójuk fel neki, hogy egyáltalán nem játékmester, hisz a sebessége, fürgesége és labdához való viszonya olyan kics, ami jól jönne.

Tetszik Gabbiadini is, aki csatárból indult, de szélső támadón keresztül mára jóformán szélső középpályást faragtak belőle a 4-2-3-1 szélén. Az elején említett posztokra az ő tudománya azért kevés, mert oda több meló is kell, szóval haladok is tovább. Itt említem meg FC Argentína két honi gyerekét, Castrót és Barrientost, bár ők sem feltétlenül felelnek meg a posztnak.

Előveszek még pár nevet külföldről is, leginkább olyanokat, akiknek a lábában azért már van 1-2 meccs, de még mindig fiatalok. Persze belőlük nem lesz semmi, csak úgy. Nevük után a csapatuk és piaci áruk.

Legalább egy percig el lehetne gondolkozni Marvin Martin (Lille, 8 millió), Rémy Cabella (Montpellier, 8,5), Hakan Calhanoglu (HSV, 4), Filip Duricic (Benfica, 7) nevén is, de mondanám Gaston Ramirezt is (So’ton, 7,5), ha nem lenne még majdnem két hónapig sérült, ill. Quinterót is, csak ő meg piszkosul drága.

Tömören tehát ezek lennének a lehetőségek, amelyek közül szerintem a sajtóban is lobogtatott Kone és Bonaventura a legjobb opciók között lennének (egyelőre inkább csak kicsit reménykedem). Van még egy kis időnk, bele kell húzni. Az már más kérdés, hogyan tudunk megvenni más csapatnál fontos (alap)embereket, és hogy ezek a csapatok már tudják, sürget minket az idő, pénzünk is van a vételre, szóval ők lesznek jobb alkupozícióban. Tare, alkoss!