Miért volt pozitív a januári mercato?

Sokáig gondolkoztunk rajta, hogyan tudnánk egyszerűen és értelmesen megfogalmazni a mögöttünk hagyott mercatót, de végül rátaláltunk az alábbi cikkre, a remek – és remélem általatok is gyakran felkeresett – Laziolanden. Nagyjából 75-80 százalékban egyetértek a levont következtetésekkel.

Múlt hétvégén lezárult a téli átigazolási időszak, és mint az elmúlt 2-3 alkalommal, a Lazio-szurkolók nagy része most is csalódottan vette tudomásul a klub passzivitását. A menedzsment nem erősítette meg a csapatot, mi több, sokkal inkább a gazdasági megfelelésre koncentrált, mint a játékospolitikaira. Habár ez az egy nagy általánosságban változatlan tényező. Csak Postiga és Kakuta érkezett, mindketten kölcsönben, vásárlási opcióval. A klubot elhagyta Floccari, Sculli és Hernanes. Anélkül, hogy védeni akarnám a klub vezetőségét, vagy megmagyarázni a bizonyítványt egy negatív előjelű mercato után, hadd mondjam el, miért gondolom mégis azt, hogy a fenti eseményeknek lehet pozitív végkifejlete is.

A klub és Hernanes is világosan megerősítette, hogy a játékos kérése teljesült az Interbe igazolással. Lotito megértette, hogy ebben a helyzetben csak egy választása marad: legalább gazdaságilag jól kijönni a helyzetből. Mazzarri szabályosan könyörgött Thohirnak, hogy szerezze meg neki Hernanest, mert úgy vélte, ő a hiányzó láncszem az Inter középpályájáról, ez pedig komoly tárgyalási fölényt jelentett a Laziónak. 17, plusz 3 millió eurót hozott a konyhára Hernanes eladása, ez több mint korrekt összeg, senki sem panaszkodhat. A szurkolókat is inkább az dühítette fel, hogy mindez az utolsó pillanatban történt, helyettesítés nélkül.

Hernanes ugyan sírt, de többször elmondta, olyan csapathoz akar tartozni, ahol többet nyerhet a Coppa Italiánál. Ám amíg a Lazióval legalább nyert kupát, milyen esélye lehet minderre egy olyan Interben, ami az elmúlt években semmit sem tudott felmutatni, és meglehetősen valószínűtlen, hogy olasz szinten esélyes legyen a bajnoki címre? Lotito jó döntést hozott az eladásával, máskülönben a klub annak a kockázatát vállalta volna, hogy egy újabb Pandev-ügyet kreál. És ezek mellett arra sem árt emlékezni, hogy Hernanesnek pocsék szezonja volt idén is, egészen addig a bizonyos gólig az Udinese ellen. Mi több, konkrétan azon a meccsen sem kezdett, mert Reja úgy vélte, jobb játékosokat tud a pályára küldeni.

Ha Hernanes maradt volna Rómában, akkor sem lett volna meg arra a garancia, hogy egyértelműen erősebb lesz a csapat. Az elmúlt félszezonban vele együtt volt szakadékban a klub, parányi különbséget jelentett csak a játéka. Most ráadásul visszatér Mauri, és még több lehetőséget kaphat Keita és Perea.

Floccarit több mint 2 millió euróért vette meg a Sassuolo, ez az összeg pedig egy olyan játékosért, akinek pár hónap múlva lejár a szerződése, mesteri tárgyalást sugall. Keveset játszott a Lazióban, így semmit sem veszítettünk a távozásával, és ezzel megint csak több lehetőséget kaphatnak a fiatalok. Postigával ráadásul semmit sem kockáztat a klub. Ha lövi a gólokat, rendben van, ha nem, akkor júniusban összepakolja a cuccát és visszaköltözik Valenciába. Többé-kevésbé ugyanezt mondhatjuk el Kakutáról is, de ő a kora miatt még a fiatalítási tervbe is illik. Végezetül, a Lazio januárban 20 millió eurós profitra tett szert, ami brilliáns gazdasági politika. Ebből a masszív összegből minden bizonnyal telni fog arra, hogy nyáron egy igazán fontos játékost igazoljon Lotito.

Nem volt titok, hogy a Lazio jó pár játékost megkeresett – főleg támadókat -, és közülük egyik aláírását sem sikerült megszerezni. Matri legalább egy olyan csapatot választott, amelyik a BL-szereplésért küzdhet, de Quagliarella és Giovinco bebizonyították, nem valami nagy sportemberek, akik jobban szeretik, ha névleg – marginális szerepet vállalva – sikereket érhetnek el, mintsem, hogy valódi kihívásokkal küzdjenek meg, alapemberként. Különösen igaz ez Quagliarella esetében, aki a Lazión kívül a Sampdoriát is visszautasította. Biabiany esete viszont különböző. Elutasította a kínaiak ajánlatát, a jóval nagyobb fizetéssel együtt. Nemet mondott a Milannak is. Ezek után a sajtó miért csak azt emelte ki, hogy a Lazióval sem egyezett meg? A Parma sportigazgatója, Ghirardi elmondta, hogy a Lazio remek feltételeket ajánlott a játékosnak, 4-5 éves szerződést, az első, teljes szezonjában rögtön 1,3 millió eurós fizetéssel. A pletykák szerint Biabiany valóban távozni akar Parmából, de csak a nyáron, mikor lesz ideje rendesen végiggondolnia a befutó ajánlatokat.

A fentiek alapján világosan látszik, hogy a Lazio vezetősége nem tudja megfelelően kezelni a sajtót, és ez a negatív kép valóban károsan befolyásolhatja a klub jövőjét. Továbbá az sem lenne probléma, ha Lotito egyenesen és barátságosabban kommunikálna a Lazio-szurkolókkal. Ha az elnök őszintén hisz azokban, amiket mond, miért nem találkozik a szimpatizánsokkal, és magyarázza el nekik kulturált módon a céljait?