Jártunk már bolgár csapatnál – és most összehasonlíthatatlanul jobb a keretünk

Bizony, újra múltat idézünk, hogy a stilisztika is elszomorodjon egy kicsit. 2009. október elsején is Bulgáriába kellett utaznia a csapatnak, El-meccset játszani – igaz, még a csoportkörben. Akkor a biztosan ismertebb, de mai ellenfelünknél még biztosabban gyengébb Levszki Szófia várt minket. Mi lett a vége? Sok évvel ezelőtti posztunkat elevenítjük fel, egy lelkesebb és pocsékul író Estivel.

Ma este, 19:00-kor Szófiában lép pályára a csapat, hogy kijavítsa az előző El-játéknapon elkövetett hibát, és győzelemmel nyomatékosítsa továbbjutási esélyeit. Sokszor hangsúlyoztam már, nem lesz könnyű mérkőzés, de ennél csak nehezebbek állnak a Lazio előtt.

A Szófiába elutazott keret a következő: 1 Bizzarri; 2 Lichtsteiner, 25 Cribari, 52 Luciani, 26 Radu; 6 Dabo, 8 Matuzalem, 5 Mauri, 7 Eliseu; 10 Zarate, 9 Rocchi 86 Muslera, 46 Cavanda, 99 Perpetuini, 42 Sevieri, 33 Baronio, 23 Meghni, 17 Foggia.

Scaloni, Siviglia, Diakitè, Brocchi, Cruz és Makinwa továbbra is sérült, Kolarov pedig eltiltott, igy Ballardini a Primavera csapatból több ifjú tehetséget is felhívott a találkozóra, úgymint:LucianiCavanda és Sevieri.

A kezdőcsapat nagy valószínűséggel igy fog felállni: 1 Bizzarri; 2 Lichtsteiner, 25 Cribari, 52 Luciani, 26 Radu; 6 Dabo, 8 Matuzalem, 5 Mauri, 7 Eliseu; 10 Zarate, 9 Rocchi

Bizzari megint kezd, mint eddig is az El-ben, és Ballardini mélyvízbe dobja Lucianit, Eliseu több időt kap bizonyítani, és Rocchi végre elég erős ahhoz, hogy kezdjen. Nincs más hátra, mint drukkolni a csapatnak a sikeres idegenbeli szereplésért, és a 200. európai kupagólért!

A fogadkozás megvolt, hogy szerepeltek ezután a nevek, akik jelentős része már homályba vész?

Milyen jó volt leírni a címet, benne ezzel az eredménnyel! A Lazio méltón játszott nevéhez, remekül használta ki a helyzeteit, és amikor kellett, szerencséje is volt. Tegyük hozzá, túlértékelni sem szabad a mai győzelmet, de jó érzés volt látni a csapatot, hogy könnyed játékkal, magabiztosan játszott, sok gólt lőtt. Nézzük a játékosok egyenkénti értékelését:

Bizzarri: Néha bizonytalan volt, egy nagy hibája is volt, de jól irányította a védelmet, nem kapott gólt.

Lichtsteiner: Végig foglalkoztatta az embere, jól védekezett, ha kellett a támadásokhoz is fellépett.

Cribari: Abból is látszik, milyen remek volt a meccs, hogy egy komoly hibája sem volt. Megbízhatóan játszott.

Radu: A védelem legjobb embere volt, gyakran segítette a támadásokat is, nem tudták egy az egyben megverni.

Eliseu: Jól megértette magát Zaratevel, remekül kamatoztatta gyorsaságát, erőszakos volt.

Baronio: Kiválóan osztogatta a labdákat, nem volt szinte támadás, ami ne ment volna keresztül rajta.

Perpetuini: Biztonságot adott a középpályán, nyugodt erő volt, nagyszerű tehetség.

Meghni: Gólt szerzett, kiválóan játszott, megmutatta Ballardininek, hogy lehet rá számítani, a csapat legjobbja volt.

Matuzalem: Remekül játszott ő is, hagyták érvényesülni, ő szerezte a Lazio első gólját a meccsen, ami egyben a 200. gól volt az európai kupameccseket nézve.

Zarate: Jól megértették egymást Rocchival, góljával biztossá tette a győzelmet, úgy látszik kezd beindulni a gólgyártással.

Rocchi: A Capitano visszatért! Sokat futott, mindig megtalálták labdákkal, és góljával fölényessé, már-már megalázóvá tette a Lazio győzelmét.

A Lazio ezúttal sem kapott ki bolgár ellenféltől és végre remek teljesítményt nyújtott, igazi lehengerlő játékkal örvendeztette meg szurkolóit. A mai estét legfeljebb annyi árnyékolhatja be, hogy a Salzburg megverte a Villarealt is, így a csoportból való továbbjutás könnyebbé biztos, hogy nem vált. De ami a lényeg, elmondhatjuk a szófia estét látva, ez a Grande Lazio volt!

A lényeget sem akarom kihagyni, 4-0-ra nyert a Lazio, Matuzalem, Zarate, Meghni és Rocchi góljaival. Halványan emlékszem a meccsre, igazából egy percig sem volt esélye a bolgároknak, és az is megvan, hogy meglehetősen nagyszámú, bolgár laziale tábor is volt a stadionban. Ilyen könnyű meccsre botorság ma este számítani – bár érdekesen keveri a sors a kártyákat, mert igaz, hogy már decemberben, egy korábban felidézett, minden mindegy meccsen, de a Levszki is 1-0-ra nyert Rómában.

Még egy tanulságra azért kitérnék. Lehet itt kutyázni Lotitót, elképzelni a FIFA Managert az életben, és csak akkor komolyabb létszámban meccsre menni, ha valami ellen tiltakozni kell – milyen szép és általunk nagyon ismert, balkáni tempó ez -, de helyette egyszerűbb lenne ránézni egy pár évvel ezelőtti keretre, mondjuk pontosan erre, aztán összehasonlítani a maival. Tényleg, nem kell hozzá sok ész. Kezdjük a legegyszerűbb módjával, nézzük meg, hogy az akkori kezdőből a már nem Rómában játszók hol járnak, és kik érkeztek őket helyettesíteni. Jó játék lesz!

Lássuk a 2009. október elsejei kezdőcsapatot: Bizzarri – Lichtsteiner, Cribari, Radu, Perpetuini – Meghni, Baronio, Eliseu – Matuzalem – Rocchi, Zarate. Csereként pályára léptek: Foggia, Dabo és Mauri.

A ma esti, várható kezdő: Marchetti – Konko, Biava, Ciani, Radu – Onazi, Ledesma, Biglia – Candreva, Perea, Keita.

Kezdjük ott, hogy értelme sincs igazán összehasonlítani a két névsort, annyival jobb a második, de a 2009-esek szerencséjére, most eltekintünk azoktól, akik amúgy vélhetően játszani fognak este, úgymint Klose, Cana vagy Lulic.

Bizzarri – Marchetti

Most tényleg soroljuk, miben és mennyiben jobb Marci? És ez akkor sem sokat változna, ha Berisha lenne az összehasonlítási alap. Marchetti olasz válogatott, minden esélye megvan, hogy ott legyen a vb-n, Bizzarri pedig egy meccset sem játszott idén a Genoában.

Lichtsteiner – Konko

Azon kevés összevetésünk egyike, amiben valószínűleg alulmaradunk, de csak Konko emberalatti sérülésmennyisége miatt. Tavaly a francia a Serie A egyik legjobb jobbhátvédje volt – nem véletlen, végig tudta játszani a szezont -, labdához való viszonyát meg sértő Stefiével összevetni. Ugyanakkor a svájci megbízhatóbb, és önmagában azért is hasznosabb, mert alig-alig sérült. Nagy szakadék azért itt sincs.

Cribari – Biava

Van ízlésem, így ide ennél többet nem írok.

Perpetuini – Radu

Perpetuini a harmadosztályban szenved, immár nem is első éve, Radu pedig a bajnokság egyik legjobb balhátvédje.

Meghni – Candreva

A marokkóinak volt egy jó, bolognai éve, mikor sokan elhitték, lehet belőle valaki – kis Zidane, és társai -, most pedig ki tudja, hányadik katari csapatnál van már, a Lazióban egyébként a bulgáriai volt az egyetlen gólja. Azt hiszem, itt sem nagyon kell összevetni Totóval.

Baronio – Ledesma

Nem és nem.

Matuzalem – Biglia

Végre egy olyan összehasonlítás, amikor megint van miről beszélni. Személy szerint hiányolom Matuzalemet a Lazióból, mert minden állatsága ellenére fontos építőeleme lehet a középpályának – mutatja ezt a Genoában is. Ugyanakkor a lassan, de biztosan bizonyító, és nagyon hasznos Bigliát sem cserélném el rá, mert a szőke herceg atom magabiztosan védekezik, sokkal kevesebb lappal.

Rocchi – Perea

Nem igazságos az összehasonlítás, de a 2009-es Rocchitól elmarad a 2014-es Perea. A 2014-es Rocchitól meg valószínűleg nem. És arról nem is beszéltünk, mi van, ha mégis Klose kezd.

Zarate – Keita

Nem vagyok hajlandó egyetlen félévből kiindulni, amit pedig azok után nyújtott Zarate, arra Keita simán képes lehet. Már csak azért is, mert a hivatkozott szezonban – 2009/2010 – Zarate a bajnokságban 3 gólt szerzett, összesen, ezt pedig Keita máris beállította.

Nem mindenkit hasonlítottam össze mindenki mással, mert nyilván vannak átfedések. A tanulság ebből annyi, hogy aki ekkora fejlődést látva, mindössze pár év alatt, egy szarból visszahozott csapat esetében, kimegy a stadionba valami A4-es papírral, amire valakik brahiból hülyeséget írtak, és azt teljes komolysággal mutogatja, annak át kérne térnie egy másik sportágra. Nem kell feltétlenül érteni a világban zajló folyamatokat, de ne is legyünk megsértve, ha ennek tudatában beleszólunk valamibe, és hülyének néznek.