Ami nem lesz mulatságos, de ha jobban belegondolok, persze meglepő se. Nem hiszek benne, hogy meg tudjuk verni a Parmát. Nem állunk úgy.
Miért? Azért, mert egy létfontosságú meccsnek vágunk úgy neki, hogy egy rakás dolog ellenünk szól. Kezdjük azzal, hogy szinte már otthon sem vagyunk otthon (ezt addig érdemes felhozni, amíg ez van, hiába), folytassuk azzal, hogy a két legjobb, mára már alappárosnak számító középpályásunk, Ledesma és Biglia sem lesz ott a meccsen (Ledesma baromsága mellett nem tudok elmenni, ő is szezononként egyszer bírja levenni pókerarcát, de épp akkor kidumálja magának a pirosat, ész), és végezzük azzal, hogy a Parma hétközben sem lett kevésbé masszív és kellemetlen ellenfél, csupán fejet hajtott a regnáló és ismételt bajnoknak.