Változhat egy meccstől valami?

Lazio-UdiA szezonkezdetünk olyan, amilyen. Ugyan látjuk, hogy alakul valami, de azt is látjuk, hogy ami felépül nappal, az nemhogy éjszaka, de már a lemenő nap halvány sugarainál is képes összedőlni. Pedig nappal sem süt túlságosan Piolira a nap, és az éjjeli sötétségben sem fél a csapat – ezzel a hasonlattal oda akartam kilyukadni, hogy túl sok dolog nem változott tavaly óta, mégis szembeötlő javuláson mentek át bizonyos részletek, ugyanakkor a pontvesztések ellenére sincs túl nagy gond.

Az elmúlt évek Lazióiban volt valami közös. Többnyire sablont lehetett húzni ránk, mely szerint egyszer ilyenek, aztán meg olyanok voltunk. A köztes állapotot, egy mindenben egész jól működő egységet nem nagyon tudtunk folyamatosan pályára tenni. Vagy modern fociztunk Petkovic alatt, vagy kikaptunk még – az egyébként épkézláb csatárokat sem nagyon foglalkoztató, az ellenfelekre veszélytelen – a leggyengébb csapatoktól is. Vagy ott volt Reja, aki olykor hiba nélkül megtanította betonozni a fiúkat, csak épp a lakberendezést felejtettük el. Piolival hogyan folytatódik a sor?

Pioli múltján látszott, hogy amikor „csak olyan” anyag volt a kezében, akkor annak megfelelően dolgozott egészen jól. Nálunk többre van lehetősége, mi vagyunk az ő nagy esélye, de azt még nem írom le, hogy és fordítva. Ha már vannak arra alkalmas emberei, akkor egy játszó csapattal szeretne haladni, ezzel nincs is gond. Az egyelőre a szerencsénkkel és a koncentrációval van – különben a Genoa-féle mumus kategória mindent lefed. A sérültek listája meg egy másik történet, amolyan edzőhátráltató dolog.

Ami miatt az elején azt mondtam, hogy a pontvesztések ellenére sincs túl nagy gond, az teljesen egyszerű. Könnyebb eredményt elérni akkor, amikor látszik valami pozitívum (a napjainkról beszélek), mint akkor, amikor új dolgokat kell kitalálni, mert semmilyen elképzelés és senki nem működik.

A kérdés itt az, hogy miért állunk olyan remegő lábakon, hogy a Genoa ellen látott első félidő (és a cserék) után egy teljesen más csapat ténferegjen a pályán a folytatásban. Nem megfelelő mentális állapot, fizikum, vezéregyéniség hiánya (halvány szereplése)?

Várható kezdők:

Lazio-Udi, várható

Biglia beleérett a szerepébe, mára a játékunk egyik legfontosabb eleme lett, sajnos kontrasztos a kép közte és Ledesma között. De legalább a sérülése nem olyan hosszú. Ettől függetlenül a játékunk még lehetett volna folyékonyabb a többiek szerepvállalásával, szóval ne ássuk el Ledesmát a játék elhalása miatt. Persze a látvány nem szép, az utóbbi évek egyik legjobb olasz mélységi irányítójának potenciális hanyatlása még rondább sebet ejt, de legalább az hathat nyugtatólag, hogy jobb esetben már tudjuk őt pótolni, ill. szezon elején vagyunk, hátha csak a kezdése volt gyenge (vagy csak összetört lelkileg, és azért nem mosolyog, mert Balotelli elhagyta Olaszországot). Amúgy ha Onazi van olyan állapotban (miért ne lenne?), akkor ő is kezdhet középen, meg tudja oldani.

Lényegében egy teljes védelmi négyes hiányozni fog hátulról, mert Radu mellé feliratkozott Gentiletti, de Vrij és Basta is. Ettől viszont egyáltalán nincs okunk búslakodni, mert utóbbi hárommal a csapatban sem volt eredményesebb a védekezésünk, mint amilyen Novarettivel vagy Cianival lenne.

Tartok az Udinesetől. Kicsit olyasmi lesz ez, mint a Genoa ellen, hacsak nem tudunk viszonylag hamar 1-2 gólt bevinni. Ha ezt nem érjük el, akkor nem tartom kizártnak, hogy az Udinese ponttal térjen haza. Strama csapata nem fogja bánni, hogy terelgetjük a labdát, próbáljuk kidolgozni a helyzeteket, mert emiatt nyilván előttük is lesz néhány lehetőség – vélhetően több is, mint a Genoa előtt adódott –, ebből próbálnak majd élni, és kész. Pioli elmondta, többet nem akar olyan meccset látni, mint legutóbb, de ezzel minden edző így van.

Bud S

Többet nem akarunk ilyen mutatványt

Ennek érdekében egy kisebb hegyibeszéd után teljesen érthető lenne az is, ha kicserélne pár embert, de az is, ha mégsem. Keita válogatottbeli kudarcélményét és csalódottságát a magunk javára kell fordítanunk, de kétlem, hogy sokkal több bizonyítási vágy van benne, mint Andersonban, önbizalom ellenben megeshet, hogy igen, ez pedig döntő lehet. Különben Anderson egyre jobban tetszik, bár bele még nem szerettem, de egy laza pettingre már lassan beérik, és akkor lesz 3 játékosunk, akik mind a két szélen veszélyesek lehetnek – és akkor még mindig nem beszéltünk a védők nyújtotta támogatásról. Djordjevic pedig hamarosan kiheveri, hogy a Nantes-ban jegelték őt, miután kiderült a távozási szándéka, és akkor lehetetlen helyzetből nemcsak kapufára teszi majd a labdákat, hanem zörget is. A gondolataim margóján jegyzem meg, de ott is csak nagyon halkan, hogy az új szerződés milyen irányú lökést ad majd Candrevának – szerintem ettől csak hamarabb jön meg a lövőkedve 70-ről, minthogy a passzjáték felé tolódna a stílusa.

Az elején feltett kérdés nem egyszerű, mert alapvetően egy meccstől ritkán változnak nagyot a dolgok, ill. szerintem valószínűbb, hogy erre nincs is nagyon szükség, mert az, ami az eredményességünkhöz kell, már eddig is megvolt bennünk, mármint az alapvető elképzelés és a helyzetek, a nagyobb koncentrációt és a sikeresebb befejezést pedig innen már nem olyan nehéz a történetbe ágyazni. Mindezt persze úgy kell elérni, hogy a keret bizonyos részein már nem fogyhat tovább, mert akkor már mélyebben is bele kell nyúlni a tűzbe, de reméljük, hogy erre nem kerül sor.