Akikbe bizalmunk helyezzük

Pár hónappal ezelőtt olvastam egy cikket az egyik legmértéktartóbb laziale portálon, a lazioland.com-on, ami a felnőttkeretbe és az ott megragadásra a legnagyobb eséllyel pályázó saját nevelésű játékosokról, illetve fiatal tehetségekről szólt. Gondolkoztam, hogy rögtön le is fordítom, de végül arra jutottam, okosabb a bajnokság első pár hónapját megvárni, hogy egyáltalán mire juthatnak. November elején már le is lehet vonni néhány következtetést – utóbbiak saját kútfőből érkeznek, ahogy pár plusz, az eredeti cikkben nem szereplő játékos jellemzése is.

Danilo Cataldi

Mi szól mellette?

Hosszú idő telt el azóta, hogy egy született római és Lazio-nevelés olyan sikerek kapujában álljon, mint Cataldi. Egészen pontosan De Silvestri 2010-es távozása óta nem volt ilyen kategóriájú játékosa a klubnak. Danilo még mindig csak 19 éves. Ennyi idősen egy átlagos játékos a Primaverában lép pályára, esetleg alsóbb osztályú kölcsönből érkezik még alsóbb osztályú kölcsönbe. Ezzel szemben Cataldi tavaly a play-off-ba került Crotone alapembere volt és egyik legjobbja.

Mi szól ellene?

Cataldi ott a legjobb, ahol a Lazio minőségileg és mennyiségileg is a leginkább telített, ez pedig a középpálya közepe. Itt maximum egyszerre 3 játékos lehet a pályán, ezért a három helyért versenyez Biglia, Parolo, Onazi, Ledesma, González és Cataldi, ráadásul bevethető ott Lulic és Mauri is.

Mi a helyzet most?

Sajnos a legminimálisabb módon sem tudott Cataldi bizonyítani, én legalábbis abban szinte biztos voltam, hogy legalább bemutatkozhat, de mindeddig ez nem történt meg. Volt egy komolyabb sérülése is, amire ráment az október, de azért az mindenkit váratlanul ért, hogy egy meccsre visszarendelték a Primavera-csapatba – igaz, a városi derbire, és nem is játszott rosszul, gólpasszt adott, de egy komplett Serie B-s szezont letudó játékosnak ez nem pálya. A teljesen háttérbe került Tata is megkapta pár napja az első játékperceit, ez pedig szintén nem Cataldi helyzetét erősíti. Egyre biztosabbnak látszik, hogy Pioli a Parolo-Biglia-Onazi hármassal számol középen és csak eltiltás, sérülés vagy komoly formahanyatlás esetén kaphat más is szerepet. Ledesma minden bizonnyal Cataldi előtt marad a rangsorban, így ha González nem távozik a télen, akkor Cataldi helyzete sem fog jobbra fordulni. Bár a jelek utalhatnak arra, hogy Tata a nyári majdnem távozása után januárban biztosan eligazol, de azt is számítsuk bele, hogy év elején ANK lesz, Onazi pedig a nigériai válogatott egyik legbiztosabb pontja.
Sajnos jelenleg semmi pozitívumot nem látok Cataldi közeljövőjében, még akkor sem, ha sérülése előtt már az U21-es válogatottban is egyre komolyabban játszott, gólt is szerzett.

Felipe Anderson

Mi szól mellette?

Végre egészséges volt az előszezonban, így meg tudta mutatni, hogy léteznek azok a technikai erősségei, amelyek miatt megvette a klub. 21 évesen, ráadásul nem is első évét letudva minden adott lehet ahhoz, hogy megtalálja a bátorságát és formáját, mert pusztán a képességei alapján nem csak a Lazióból magasodhatna ki.

Mi szól ellene?

Az a 9 milliós átigazolási összeg a Lazio szintjén hihetetlen bizalmat feltételez, Anderson pedig még a közelébe sem került annak, hogy mindezt megszolgálja. Ha pedig nem javul valóban tartósan a formája, akkor egészen egyszerűen kidobott pénzzé válik az összeg.

Mi történt azóta?

Felipe finoman szólva sem hálálta meg a bizalmat. 9 meccsen túl – bár legyünk igazságosak, ezek a bevetések a 300 percet sem érték el – gól és gólpassz nélkül áll, elhanyagolható kulcspasszokkal, beadásokkal és értelmes labdákkal. Erőlködik és vannak jobb megmozdulásai, de lassan másfél év után ez nem elég. Mindösszesen 26 laziós meccs után 1 gólnál és 1 gólpassznál tartani nagyon szomorú mutató egy hozzá hasonló elvárásokkal érkező játékostól, és lassan édeskevés kifogássá válik az, hogy pár éve ő szolgálta ki labdákkal Neymart.
A magam részéről teljesen elveszítettem a belé korábban helyezett bizalmam.

Keita Balde Diao

Mi szól mellette?

Egészen röviden az előző szezon. A tavalyi év kizárólag Keita miatt volt említésre méltó. Megragadta a lehetőségét és 18 évesen vált szinte stabil kezdővé a csapatban.

Mi szól ellene?

Van az a közhely, hogy a második szezon mindig nehezebb, mint az első – mit szólhat ehhez Anderson -, ezzel pedig együtt jár, hogy Keita többé nem egy szuper meglepetés, hanem olyan valaki, akire készülnek az ellenfelek edzői és védői. Ez az év megmutatja majd, mennyire érett és mennyire felkészült mentálisan.

Mi történt azóta?

Nem törjük meg a sormintát, róla sem tudunk sok jót mondani. Az rögtön az elején látszott, hogy közte és Pioli között nem felhőtlen a viszony, mert meccseken keresztül jegelte a kispadon – mikor amúgy bőven elfért volna a pályán. Ha már a mentalitásról beszéltünk, nehéz nem arra gondolni, hogy kicsit elkapatta magát. Majd erre fel jött egy közúti baleset, amiben szerencsére sem mások, sem ő nem sérült meg, de totálkárosra törte a kocsiját és rá pár napra egy több hetes sérülés, amiből még mindig nem épült fel. El ne felejtsük, régi ismerősünk, Diakité és Cavanda embere, egyben Keita ügynöke, Savini is belépett a képbe, hogy amennyiben nem kap elég lehetőséget a srác, télen adja el a klub.
Mindössze három meccsen lépett pályára, gólt nem szerzett, gólpasszt nem adott, ugyanakkor jóval kevesebb időt kapva is érezhetően jobban hasznára volt a csapatnak, mint Anderson. Legyünk pozitívak, és bízzunk abban, hogy felépülve Pioli újra megadja neki az esélyt, Keita pedig télre meccseket eldöntő gólokkal fog jelentkezni.

Mamadou Tounkara

Mi szól mellette?

Az előszezonban megmutatta, hogy elbírja a nagyobb terheket – például a Sporting ellen is ő egyenlített az utolsó pillanatban, de más meccseken is hasznos volt. Igazi center, ráadásul a modern fajtából, akiben annyira bíznak a klubnál, hogy inkább a tavasszal már egész sok lehetőséget kapó Pereát küldték kölcsönbe, nem őt.

Mi szól ellene?

Lehetőséget, azt nem sokat kaphat. Pioli érthető módon egy darab centerrel áll fel, azért a helyért pedig megküzd Djordjevic és Klose. Bíznia kell olyan dolgokban, amikben egyébként persze nem elegáns – formahanyatlásban, sérülésekben, eltiltásokban.

Mi történt azóta?

Gondolnátok, hogy nem sok jó? Tounkara egy percet sem kapott, várat magára a bemutatkozás tétmeccsen, ráadásul szépen-lassan, ha elméletileg nem is, de gyakorlatilag visszakerült a Primavera-csapathoz – ott egyébként ma is gólt szerzett. Van ideje, neki most abban kell bíznia, hogy a következő szezonban berobbanhat.

 Joseph Minala

Mi szól mellette?

Konkrétan a semmiből robbant be úgy, hogy már Rejánál letudta a bemutatkozást. És Minala esetében tényleg szó szerint vehetjük, hogy a semmiből. Hozzátéve ehhez, hogy különösebb megrázkódtatás nélkül kibírta a kora körüli műbalhét is, látszik, hogy tökös gyerek. És csak most lett 18 éves.

Mi szól ellene?

Cataldi esetében már elmonduk, milyen nehéz játéklehetőséget kapni a pálya közepén, rá ugyanez vonatkozik. Ráadásul egy bővebben nem tárgyalt probléma miatt az auronzói edzőtábor jelentős részét ki kellett hagynia.

Mi történt azóta?

Ahogy arra számítani lehetett már az edzőtáborozás alatt is – és végül ami a legjobb megoldásnak is tűnt -, Minala kölcsönbe került, ráadásul ahhoz a Barihoz, ami a szezon előtt komoly célokat fogalmazott meg. Ebből az lett, hogy a Bari a középmezőnyben szenved, Minala pedig egy komolyabb sérülés miatt még be sem mutatkozhatott – bár ez utóbbiban nem vagyok biztos, de maximum perceket kaphatott.

Lorenzo Filippini

Mi szól mellette?

Önmagában az a tény, hogy a nyáron a nagyokkal edzőtáborozhatott, sokat elmond, mert ez évente csak 1-2 primaverásnak sikerül. Megvan benne a tehetség ahhoz, hogy megkapja a bizonyítási lehetőséget a Serie A-ban.

Mi szól ellene?

Balhátvédként sok szerepe nem lehet idén – habár később sokat érhet, hogy ilyen ritka és nehéz poszton akad bevethető laziale -, komoly eséllyel kölcsönadás lesz belőle.

Mi történt azóta?

Egy percet sem játszott a Bariban. Hátha elkapja még a fonalat.

Luca Crecco

Mi szól mellette?

Hasonlóan Filippinihez, a baloldalon él igazán, balszélsőként leginkább Lulic szerepéhez lehetne hasonlítani a játékát. Tavaly két alkalommal is játszott a nagyok között, látszott, hogy okkal kerülhetett oda.

Mi szól ellene?

Nagy a tumultus ezen a poszton is. Habár vérbeli balosként csak Lulic jön szóba, de Keita és Anderson is elboldogul ott, ad absurdum Mauri és Ederson is.

Mi történt azóta?

A kevés sikersztorink egyike, azzal együtt is, hogy amennyiben nem szenved el egy súlyos sérülést a nyár elején, meggyőződésem szerint maradt volna a nagycsapat keretében. A Ternanához került kölcsönbe és bár a klubnak nem igazán megy jól, de Crecco meccsről-meccsre bizonyítja, hogy több van benne: a bajnokság során eddig kilenc meccsen játszott.

Josip Elez

Mi szól mellette?

Komoly reménységként érkezett tavaly nyáron, bár Reja azonnal jelezte, hogy egy év Primavera mindenképpen kell neki. Ez meg is történt, remekül játszott egész évben, végül nem is középhátvédként, hanem inkább védekező-középpályásként számítottak rá.

Mi szól ellene?

Védőként, fiatal külföldiként az egyik legnehezebb dolog megfelelni a Serie A-ban. A másikat alább árulom el.

Mi történt azóta?

Az átigazolás utolsó pillanatában került a Grossetóhoz kölcsönben, eddig 7 meccset kapott, amiken egy gólt is szerzett. A harmadosztályból viszont ritkán szoktak visszakerülni a Serie A-ba.

Chris Oikonomidis

Mi szól mellette?

A klub első ausztrál játékosa szintén meghívót kapott a nyári edzőtáborba, fontos gólokkal mutatkozott be a Primaverában, Inzaghi is kiemelte a mentalitását, így van rá esély, hogy megkapja a lehetőséget eggyel feljebb is.

Mi szól ellene?

Leginkább a Primavera és a Serie A közti óriási különbség, illetve az, hogy csatárposztra tán a legnehezebb bekerülni a középpálya közepe után.

Mi történt azóta?

Alapemberként játszik remekül a Primaverában, ma is gólt szerzett.

  • SSLaci69

    Ha nem lenne elég akadály – pl egy Primavera-Serie A közti különbség leküzdésének nehézsége, rosszkor beeső sérülések (bár nyilván sose jön jókor), hova tovább, ügynöki felpiszkálás/vagy csak elszállt elvárások – unottan néznénk, ahogy ezek a tényleg ígéretes fiatalok előbb-utóbb beépülnek. Így azért kicsit nehezebb nekik.

    Ill. hogy az olasz levegő nem bír eltűnni egy edző agyából, amikor (a korábbi évekre gondolok) a helyzet miatt simán be lehetne cserélni az utolsó 10 percekre 1-2 fiatalt, de mégse teszi.

    A héten is olvastam egy korábbi olasz játékostól (már nem emlékszem, ki volt az, de nem noname tag), hogy mennyire fontos lenne jobban nyomni a fiatalokat. Csapatként talán ott állunk ennek az útnak a küszöbén, de nehéz dolog.

  • BOMBA HARRIS

    Volt már ausztrál játékosunk, a nagy sikerű Bresciano személyében 🙂

  • lazioforever

    Csak a szokásos. Fele eltűnik a követező 1,5 évben, a másik fele pedig utána kopik ki a pad mellől. Mert még padra se nagyon fognak kerülni. Nálunk ez már amolyan hagyomány – sajnos.
    Pedig jó pár emberben, aki itt szóba került, lenne potenciál, legalább a cserék közé odaférhetne.

  • Pingback: casey()

  • Pingback: jack()

  • Pingback: rene()

  • Pingback: wallace()

  • Pingback: julio()

  • Pingback: Terrance()

  • Pingback: carlton()

  • Pingback: Julius()

  • Pingback: Jeff()

  • Pingback: Rick()

  • Pingback: jason()

  • Pingback: guy()

  • Pingback: felix()

  • Pingback: Angel()

  • Pingback: jerome()

  • Pingback: Trevor()

  • Pingback: orlando()

  • Pingback: Glen()

  • Pingback: Guy()

  • Pingback: brad()

  • Pingback: lance()

  • Pingback: dale()

  • Pingback: Bill()

  • Pingback: Terry()

  • Pingback: bryan()

  • Pingback: joel()

  • Pingback: daniel()

  • Pingback: Jeremiah()

  • Pingback: ernest()

  • Pingback: Antonio()

  • Pingback: vernon()

  • Pingback: Tim()

  • Pingback: leslie()

  • Pingback: terry()

  • Pingback: Gordon()

  • Pingback: Dwight()

  • Pingback: Homer()

  • Pingback: Daryl()

  • Pingback: Timothy()

  • Pingback: Ralph()

  • Pingback: phillip()

  • Pingback: edward()

  • Pingback: Ted()

  • Pingback: morris()

  • Pingback: ted()

  • Pingback: Greg()

  • Pingback: henry()