La Scala del Calcio

Inter-Lazio

Általában nem szoktam sokáig agyalni egy-egy poszt címen, az jönni szokott magától. Most nem így volt, közelítettem innen, néztem onnan, ebben a tekintetben nem nagyon talált rám az ihlet, nem jött az a gondolat, amiben manifesztálódna az, amit szeretnék. Koppintok hát! A lényeg úgyis abból jön, amit a whoscored rajzolt az internet örök mezeire, a következőkben egy kis kiegészítéssel ezt veszem át. Ezzel a címmel pedig a sajtó illette egyik játékosunk Inter elleni teljesítményét  – én már csak remélem, hogy valami hasonló színvonalat sikerül állandósítania. Egyébként nem Parolóról van szó, ez a meccs nem róla szólt.

Van nekünk egy Andersonunk, aki – Laziós léptékkel nézve – igencsak szép summáért érkezett, másfél évvel ezelőtt sokat vártunk tőle azért a majd’ 10 millióért. És várunk azóta is, ill. a többségünk talán már nem is, hiszen a félrecsúszott első éve miatt sokan levehették róla a kezüket. Az üzletről egyébként Tare később úgy nyilatkozott, hogy ez a játékosvétel történelembe illik, annyira zűrzavaros volt – a kis brazil játékjogának egy részét birtokló, „harmadik fél” napokig, hetekig szórakozott, a Doyen Sports a Lazio és a Santos közti minden egyes megegyezéskor új igényekkel állt elő. Nehezen bontakozott ki a dolog, akárcsak Anderson Laziós karrierje.

+-

A Santos színeiben 3 év alatt 59 meccsen 7 gólig jutott, nálunk 27 meccsen van 4 gólja, de már a gólpasszokban is megindult, ez tehát nagyjából egy olyan átlag, mint amit a korábbi évei hoztak. De lesz ez még jobb is!

Bízom benne most is, persze most könnyű, de hittem benne korábban is, amikor semmi nem sikerült neki. Hónapokig nem jött össze számára semmi, de ekkor is látszott rajta, hogy van benne valami: piszkosul érzi a labdát (az Inter elleni első góljánál finoman tette maga elé a játékszert, azzal a mozdulattal pedig Ranocchiát elküldte moziba), szeret cselezni (írnám, hogy szeret és tud, de ez korábban nem mindig járt együtt, viszont idén már simán megy), a játékszerrel és anélkül is veszett gyors, és jó a rövidpasszos játékban. Így pedig egyszerűen lehetetlen, hogy előbb-utóbb ne induljon be a szekér. Jelentem, ez a szekér elindulni látszik.

Az Inter elleni góljairól így nyilatkozott: “Az édesapámnak ajánlom a góljaimat. Ma van a születésnapja. Azt kérte tőlem, hogy lőjek egy gólt. Kettőt lőttem. Boldog vagyok.”

2014-12-Anderson-Top-Image

Ebben a szezonban az olasz bajnokságban ő a leggyakrabban cselező játékos – a játékpercek alapján. Ő próbálkozik a leggyakrabban (11,8 percenként) csellel, és ő hajt végre leggyakrabban sikeres cselt is. Az egy meccsen bemutatott legtöbb csel kategóriájában pedig a 3. helyen áll: az 1. Perotti 10-zel a Palermo ellen, a 2. Gervinho 9-cel a Cesena ellen, és a 3. Anderson 8-cal az Atalanta ellen. De nem csak a labdaügyességében tűnik ki. Személyében a Serie A leggyorsabb játékosáról beszélünk. Igen, Anderson gyorsabb, mint Biabiany vagy Ibarbo.

A fogalmazásomra végig próbálok vigyázni, ilyen hosszú sleep mode után egyszerűen nem merek tényként kezelni, kijelenteni dolgokat, de most tényleg úgy tűnik, hogy jó irányba tart a karrierje. Egész ősszel olyan teljesítményt nyújt, amilyenre tavaly nem nagyon futotta tőle, pedig 14 idei meccséből 8-szor volt csere, átlagban 35 percet játszik meccsenként, de még így is többször nyújtott MOTM vagy ahhoz közeli teljesítményt, mostani mutatói pedig egészen jók: Candrevához képest majd’ feleannyi játékperccel a pályán is jó helyen áll a kanadai táblázatunkon. Nem gondolom, hogy mostantól rendszeresen tőle fogunk elájulni, de hogy innentől kezdve minden adott ahhoz, hogy jó szezon(oka)t fusson, és a helyes út megtalálásával könnyebb dolga lesz, az biztos.

Az Inter elleni meccs előtt Pioli azt nyilatkozta róla, hogy meg kell ragadnia a lehetőségeit, megvan az esélye arra, hogy remekül szerepeljen. Itt csak halkan jegyzem meg, mivel így már ember nem hiszi el nekem, hogy a meccs előtt gondoltam arra, felütöm a facebookra, hogy Anderson lesz a nyerőember, de mire megleltem a jó streamet, nem hagyott nekem erre időt. Nem baj, azért nem haragszom rá.

1376518_398633860264716_660259177_n

Korábban beszélt a beilleszkedési gondjairól. Eleinte nagyon nehéz volt, mert sérülten érkeztem. A foci gyorsabb volt, és az erőnlétem továbbra sem volt az igazi. A megszokottól keményebben kellett küzdenem. Taktikailag is kemény volt, ilyen szempontból Olaszországban nagyon szigorúak. Amikor brazilok európába jönnek, szerintem ettől szenvednek leginkább. A nyelvi szakadékot is nehéz volt áttörni, az eltérő kultúrát is meg kellett szokni. Nem beszéltem jól olaszul. Volt néhány órám, tehát tudtam egy kicsit, mielőtt megérkeztem, de tanulni kellett. Amikor egyedül mentem vacsorázni, nagyon bonyolult volt a rendelés. Két hónapig ugyanazt ettem. Mindig spagetti carbonarát kértem szénsavas üdítővel. Aztán diétáznom kellett, mert felszedtem.

2014-12-Felipe

Candreva sérülésével nyílt meg előtte az igazi lehetőség, nem mintha az olasz alternatívája lett volna eddig is, de innentől sokkal fontosabb szerep hárult rá. Bevethető mindkét szélen, ez pedig Pioli taktikájában hasznos dolog. Mindez oda vezetett, hogy a whoscored december hónap legjobb játékosának válaszotta – az osztályzatok alapján Bonaventurát, Dybalát, Vidalt és Tonellit előzte meg a legjobbak közül. Ez a két gól az Inter ellen pedig egyenesen remek volt. Ha a meccs elején, már 0-1-nél, az ötös sarkáról beveri a helyzetét (amit a léc felé bombázott), akkor tovább kereshettem volna a jelzőket.

A továbbiakban bizonyos szempontból kellemes gondok várnak Piolira. Adott Candreva, akit nyilván nem fog pihentetni, még ha sokszor túl önző is, de viszi a csapatot, nincs miről beszélni. Itt van Mauri, aki idén sem kapott több tüdőt, de valahogy mindig bizonyít, és a legeredményesebb Lazio-középpályások közé/elé lépett – immár több bajnoki gólja van, mint Nedvednek, Hernanesnek vagy Fusernek. És akkor itt van Anderson, aki remek formába került, megtalálta az összhangot a többiekkel, megjött az önbizalma, megszokta az „új” csapatát (figyelem, ez braziloknál különösen fontos). Öröm az ürömben, vagyis fordítva, hogy ebből az egészből Keita látszik kimaradni, akiben szintén óriási lehetőség lapulhat, a mellőzésével (ami részben sérülés miatt volt) az elégedetlenségének=távozásának ágyazhatunk meg. De ez már egy másik téma, most maradjunk annál, hogy Andersonnak összejött a ’14-es év vége, remélhetőleg ez neki és a csapatnak is a legjobbakat jelenti.

  • lazioforever

    Azért 3 jó meccs után még ne szálljunk el a sráctól. Majd ha így letol egyhuzamban 1,5 szezont, ahogy ezt a 3 meccset. Tény, hogy jól játszott,. tény, hogy decemberben a csapat egyik legjobbja, de ez csak 1 hónap a sok közül. Nagyon korainak érzem én ezt a lelkesedést.
    Menjünk csak vissza egy évvel az időben: egy bizonyos Keita-val ugyanez volt a helyzet, most meg nem kerül a csapat közelébe se. Ismerős szitu ez már nekünk korábbról is.

  • Ismeritek róla a véleményemet, ami gyökeresen nem változott a decemberi események hatására, de tény és való, hogy az elmúlt meccseken konstansan jó teljesítményt nyújtott. Visszafogott lelkesedéssel várom a januárt, most talán eldől, aminek el kell.

  • volgadriver

    Nem lehet, hogy a brazil játékosok nehézkes beilleszkedése összefüggésben van az igen csak korlátozott szellemi képességükkel?Vagy csak Anderson ilyen agyhalott?

    “Amikor egyedül mentem vacsorázni, nagyon bonyolult volt a rendelés. Két hónapig ugyanazt ettem. Mindig spagetti carbonarát kértem szénsavas üdítővel. Aztán diétáznom kellett, mert felszedtem.”

    Ez most komoly!?

  • heidfeld

    Andersonban hatalmas lehetőségek vannak, én mindig bíztam benne! Sajnos Pioli gyáva edző, hogy nem mer a fiatalokhoz nyúlni. Keita, Cataldi többet szerepelhetne, Elezzel megoldódna védekezésünk hátul, Cana meg mehetne védekező középpályásnak, és nem az ötösünkön reklamálna/ Lásd az Inter második gólja/.
    Klose, Gonzales, Ledesma, Mauri sokat tettek a Lazioért, de nem velük kellene nagy terveket álmodni… De egy jó edző nagyon kellene, mert Pioli még magában sem hisz, és rossz döntéseket hoz…

  • changemynamekukac

    Teljesenn offtopic:

    1) Volt Lazio játékosok (akik itt nevelkedtek, töltöttek el nem csak egy-egy szezont, és jól érezték magukat) később milyen gyakran jönnek vissza a klubhoz szerepet játszani? Kitanulták valahogy a manager/edző szakmát, és ifi utánpótlás, edző vagy valami igazgató szerepkörben és jönnének visszaadni valamit? Mancini ugye játszott, meg volt is itt edzőként (bár nem volt egy világmegváltás az is igaz csak egy olasz kupa, meg két félig meddig felejthető szezon, de akkor is visszajött), de mondjuk egy Nesta, Nedved, Di Matteo, Di Canio, Favalli, Couto, Stankovic, Stam érdekelne pl (ok a többiek is, ha van ilyen:). Simeone lenyilatkozta, hogy a volt csapatait szeretné edzeni, most még kiéli magát az Atleticóval, de ha úgy alakul akkor 5-10 éven belül jönne az Interhez, meg ide is, ha van üresedés meg úgy állnak a dolgok. Vannak ilyen pletykák, nyilatkozatok, vagy ritka ez mint a fehér holló és ha virítja valaki a dellát, akkor megy oda az edző akár úgy is hogy a legnagyobb rivális?

    2) Stadionnal kapcsolatosan mit lehet tudni? Nekem emlékeimben az rémlik, hogy a Roma költözni fog a jövőben, és egyedül ránk marad az omladozó Olimpico.

  • neuropa

    Gyerekek, itt meg mi a p_nc_ történt? Öt hónapos az utolsó poszt? Gondoltam benézek a lómai delbi örömére, meg hogy kifejezzem támogatásom, erre csak csontvázakat találok. Most bús panda lettem, WTF?!