EstiKornél bejegyzései

Van, aki örök: Maurizio Manzini

A poszt 2012. november 25-én született, pár kiegészítést tettem csak.

Csapatunk menedzsere, Maurizio Manzini ma ünnepli hetvennegyedik születésnapját. Sokan bele sem gondolnak, hogy milyen őskövület a csapatnál: 1971 (!) óta dolgozik különféle minősítésekben a klubnál, és 1988 óta klubmenedzser. Pedig nem családi indíttatású a szerelem, rajta kívül az összes fociszerető rokona a Romának szurkol.

Az egész még az Alpok-Adria kupával kezdődött. A csapat szállásának elintézésével bízták meg, aztán megbízhatósága révén egyre több feladatot kapott. Mivel egy magán légitársaság értékesítési igazgatója volt ebben az időben, a Lazio utazásait szinte mind ő intézte. Ez egészen 1988-ig változtatás nélkül működött, ekkor a klub alelnöke, Giorgio Calleri felkérte a menedzseri posztra, először egy évre, majd sorozatosan újra és újra meghosszabbították a szerződését. Felmerülhet a kérdés: mit csinál Olaszországban egy menedzser? Természetesen teljesen más szerepe van, mint Nagy-Britanniában. Lényegében minden olyan feladat az ő kezében van, ami nincs összefüggésben a futball szakmai oldalával, tehát a csapat összeállításában, az edzésmódszerek kialakításában, vagy az átigazolásokban nincs szerepe, ellenben minden más az ő feladata. Utazások, szállások megszervezése, a játékosok mindennapi problémáival való foglalkozás, a szövetséggel való kapcsolattartás, vagy a cserék megnevezése. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bajnoki etimológia

Belefáradtam már abba, hogy szerencsétlen Canát basztassam, ez a poszt sem erről szól, de értelemszerűen vele jó a felütés.

Tisztában vagytok vele, honnan ered a nagyszerű baszás szavunk? Az ótörök nyelvben a basz egy igekötő volt, mely azt jelentette, nyomni, megnyomni. Később a magyar nyelv ebből a kifejezésből alkotta meg boszorkány szavát, mert a régi elképzelés szerint a boszorkány olyan lény, amely az álomban lévő ember lelkét támadja meg, egyszerűbben fogalmazva rátelepszik, nyomorgatja, nyomja, fojtogatja. A lidércnyomás szavunk ilyen jelentésében is megőrizte.
Ezzel párhuzamosan szintén érdekes nyelvtudományi vélekedés, hogy réges-régen boszorkány névvel illették azokat a nőket, akik a baszásból éltek – szintén az ótörök igének van itt fontos jelentése -, magyarán a prostituáltakat, és a magyar néplélek zsigereibe beleivódott a borzongás az ilyen rosszéletű nőktől. Végül a hagyományban már csak az maradt meg, hogy a boszorkány egy olyan személy, akitől tartani kell, veszélyes, undorító és nem tartozik a társadalomba – innentől pedig már szabadon rakódhattak rá azok a rétegek, amelyeket ma ismerünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Soha nem felejtünk el, Gabbo!

A poszt első közlése 2010. november 12-én történt.

Egy fiatalemberről szeretnék nektek beszélni, egy 26 éves srácról, aki jelentős sikereket tudhatott már a háta mögött a zenei életben. Az egyetemen kommunikációt tanult, ezt azonban nem fejezte be, részint azért, mert csapongó természetének a felsőoktatási szabályok nem nagyon feleltek meg, részint pedig azért, mert családi vállalkozásuk előnyt élvezett a tanulmányaival szemben. A zene iránti szeretete azonban már ekkor megnyilvánult és tizenéves korától pörgette a lemezeket, egyre jobb római szórakozóhelyeken. 2002-ben kapta első szerződését egy egész nyárra, ezt követték állandó fellépései és rezidensi posztjai neves fővárosi klubokban, mint például a Bloom, a Maison, vagy a Jackie’O.

Gabriele Sandrit 2007. november 11-én lőtte nyakon egy arezzói autópálya rendőr. Gabriele Sandrinak két szenvedélye volt az életben: a zene és a Lazio. Rá emlékezünk az alábbiakban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Akikbe bizalmunk helyezzük

Pár hónappal ezelőtt olvastam egy cikket az egyik legmértéktartóbb laziale portálon, a lazioland.com-on, ami a felnőttkeretbe és az ott megragadásra a legnagyobb eséllyel pályázó saját nevelésű játékosokról, illetve fiatal tehetségekről szólt. Gondolkoztam, hogy rögtön le is fordítom, de végül arra jutottam, okosabb a bajnokság első pár hónapját megvárni, hogy egyáltalán mire juthatnak. November elején már le is lehet vonni néhány következtetést – utóbbiak saját kútfőből érkeznek, ahogy pár plusz, az eredeti cikkben nem szereplő játékos jellemzése is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A tettekben hiszek! – Perea hisz abban, hogy jövőre visszatér a Lazióba

Pár napja linkeltük is a Facebookon, hogy Perea meglőtte az első Serie B-s gólját Perugiában és szépen, de biztosan beverekedte magát a kezdőbe. Ennek örömére – meg amúgy is jó hallani róla -, a lalaziosiamonoi.it készített vele interjút. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

…és tényleg nagy lett

A beharangozóban felvetettem három lehetséges végkimenetelt a palermói meccsel kapcsolatban és láss csodát, az egyik lehetőség valóra is vált: nyertünk. Bár értelemszerűen erre pazaroltam a legkevesebb szót. Mielőtt magával a meccsel törődnék, előzetesen hadd fektessek le Kardashianokat pár alapvetést, amit a mögöttünk hagyott, elbaszott meccseken sem gondoltam máshogy és ahol tudtam, hangoztattam is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Miért Felipe Anderson miatt kaptunk ki?

Természetesen a szokottnál is rendesebbek vagyunk veletek, ezért egy rövid, képekkel tüzdelt posztban mutatjuk be, hogy amennyiben a szerencsétlen ballaszt Anderson teljesítette volna alapvető feladatát és VISSZAZÁR támadásban az emberére, nem született volna meg Thereau gólja. Lássuk!

Képernyőfotó 2014-09-27 - 12_Fotor

Egyértelmű, hogy az ellenfél támadásai esetén a baloldali támadónak – balszélsőnek, etc. – vissza kell zárnia az ellenfél felfutó, jobboldali védőjével. Ez hatványozottan igaz akkor, ha egy olyan védőről beszélünk, akit gyorsasága miatt simán wing-back-üzemmódban is be lehet vetni. Widmar pedig pontosan ilyen. Ezért Anderson egyszerű feladatot kaphatott Piolitól: a támadóharmadban szokásod szerint ronts el mindent, hátha valaki ügyesebb lesz nálad egy kipattanóból, de kontránál minimum rúgd fel a védődet. A fenti képen azt a pillanatot látjuk, mikor a kettessel jelölt Anderson hanyag-ernyedt lófasz módjára követi Widmart, aki pillanatokon belül meg fogja kapni a labdát.
És a közkeletű vélekedéssel ellentétben pontosan ezért nem az egyessel jelölt Braafheidnek kellett volna a svájcira figyelnie: hollandunk teszi a dolgát, szerel, az ütemterv szerint érkező Andersonnak kéne a lecsorgót megszereznie.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….