Miután energiát nem kímélve beszéltünk Pioli eddigi tevékenységéről, most ejtsünk szót a ma esti meccsről is. Fura módon három végeredményt látok elképzelhetőnek. Lássuk. Tovább a folytatáshoz →

A szezonkezdetünk olyan, amilyen. Ugyan látjuk, hogy alakul valami, de azt is látjuk, hogy ami felépül nappal, az nemhogy éjszaka, de már a lemenő nap halvány sugarainál is képes összedőlni. Pedig nappal sem süt túlságosan Piolira a nap, és az éjjeli sötétségben sem fél a csapat – ezzel a hasonlattal oda akartam kilyukadni, hogy túl sok dolog nem változott tavaly óta, mégis szembeötlő javuláson mentek át bizonyos részletek, ugyanakkor a pontvesztések ellenére sincs túl nagy gond.

Tovább a folytatáshoz →

Valahogy a játékosok is így lehetnek vele, kell valami külső segítséget venni ahhoz, hogy az ember tűkön ülve várjon egy Cesena elleni meccset, a fiúk pedig égjenek a bizonyítási vágytól, a győzniakarástól, hogy majd mindezt meg is tudják valósítani. Szóval itt nem az ellenfél indítja be a vérkeringést, sokkal inkább az a kényszer – mert mondjuk ki, arról van szó –, ami most körbelengi a világmindenséget.

Tovább a folytatáshoz →

Miközben Onazit állítólag Frankfurban látták, számunkra is megkezdődik a bajnokság. Tegnap a bajnoki cím várományosai teljesítették a kötelességüket – és higgyétek el, nekünk már most is jól jön a Fiorentina veresége -, most pedig megnézzük, hogy mi mire számíthatunk. Ráadásul pont egy olyan ellenfél ellen, akikkel megközelítőleg ugyanazok a céljaink. Tovább a folytatáshoz →

Márpedig az érdemi része titokban elszállt a fejünk felett. Igaz, a matematikai esély még ott van, de az már csak olyan, túl sűrű ahhoz a mezőny, egyik tipligában sincs ilyen tülekedés az EL-ért, és az is rosszul jött, hogy az Inter elhasalt a Madonninán.

Tovább a folytatáshoz →

Engem nem érdekel, hogy ez mekkora „politikai” rangadó. Simán csak nem szeretem a Livornót, egy gyenge csapat, vissza kell őket küldeni a másodosztályba, porosodjanak csak ott tovább. Előttünk meg újra itt a remény, ha nem is a legnagyobb, hogy odaérjünk, ahova kell.

Tovább a folytatáshoz →

Jön ez a Torino, egy, nálam nem túlságosan kedvelt csapat, amelyet egyébként kötelező lenne lenyomni. Sikerül?

Tovább a folytatáshoz →

Mert egy dobogóssal játszunk, szükségünk van a pontra, de idegenben mostanában nem rangadóztunk ekkorát – utoljára hasonló még március elején volt, de egy eleve gyengébb, és akkor is félkarú Fiorentina ellen.

Tovább a folytatáshoz →

Apránként, nem is túl biztos lábakon, de azért haladunk előre. Remélem, a játékosok és Reja is látja, hogy nagy versenyben, de azért a lehetőségekhez és a korábbi körülményekhez képest mostanában már aranytálcán osztogatják a jövő évi EL-indulás lehetőségét. Az Inter ugyanis feltűnően sok csapatnak segít mostanság, közvetve vagy közvetlenül, ill. a mögötte lévő fél mezőnynek és az előtte lévő Fiorentinának. Amúgy nem adom én rájuk a bundát, elhiszem, hogy ennyit tudnak. De ha már violák, merjünk nagyot álmodni? Montelláék sérültlistás helyzetét átérezve, de látva az alkalom legkisebb esélyét is, azt mondom, akár még ők is meglehetnek. Persze ahhoz kell egy-két dolog.

Tovább a folytatáshoz →